Konkrétan ez jutott az eszembe. És nem, most még friss az élmény, nem gondolom át. Egy rendkívül elégedetlen ügyfél vagyok.

Szóval kimentem az itteni Keletibe. Ostbahnhof, ahogy a helyiek mondják.

Nem a szokásos 1-2 órával korábban érkeztem, már van annyi rutinom, hogy ne kelljen.

Ballagtam a vágányok felé, és nézem a vitrinben a menetrendet, hogy mizu van. Nagyon nem tudtam összeilleszteni az ott kiírtakat a jegyen lévővel, még úgy se, hogy elzarándokoltam a vágányig, hátha ott megfejtem a helyzetet. De nem.

Kínomban megkérdeztem az információs pultnál lévő csávót – aki egyébként először ott se volt, szóval mentem egy kört a Burger King felé, de annyian voltak, hogy ‘sszátokmeg, az élet rövid, inkább éhezek -, hogy na, hülye vagyok, de nem találom a vonatomat.

“Az már elment.” – mondta a jóember. Néztem rá nagyon, hogy ez hülye vicc, még bő fél óra van indulásig, nézzed meg jobban.

Megnézte jobban, és megismételte, hogy igen, ez a vonat elment. Mondom neki hogy ez azért meglepő, merthogy. “Igen, én is meglepődtem, mert nem akkor szokott menni” – volt a válasz. Tudom baszki, gondoltam magamban. Szóval akkor ezt baszhatom, mondtam neki, erre megengedett magának egy félmosolyt. Kössz.

Jó, én nem hittem neki, legott¹Azon most senki ne akadjon fenn hogy a képernyőmentés mikori, azóta már hazértem. elő is vettem a DB appját, és baszki, tényleg:

Azon most nincs erőm rugózni, hogy ez a tetvedék miért nem középre zárja a képet, mint nagyjából minden értelmes keretrendszer.

Az, hogy ez most a MÁV vagy a DB balfaszsága, nem érdekel. Az viszont igen, hogy online vett jegy, minden fiszfasz adatot tudnak rólam, hogy nem gondolt egyetlen felkent rendszertervező sem, hogy baszki… kűdhetnék levelet a balfaszoknak akik vonatoznak, hogy ide katincs hogy ellenőrizd a menetrendet. És akkor ugrana egy ódarra.

Jahogy miért…

Mintha továbbképzéseket tartanának, hogy hogyan lehet korcsosítani a magyar nyelvet.

Ja, a jegyet két hete vettem. Szóval nem is fél éve.

Na, nincs mit tenni, irány haza, közben próbáltam új jegyet lőni. Eleve nem találtam olyat, ami tetszett volna, de közben még ilyen is jött:

Mondtam magamban, most így, útban hazafelé nem erőltetem, amúgy is olyan álmos voltam, vagyok hogy már a nyálamon csúszok.

Na, hazaértem, lássuk… oké, karbantartás ide vagy oda, megvettem a jegyet, pont így, az éjszakai vonatra (legalább nem kell hajnalban kelnem, hogy estére hazaérjek), pont abba a fülkébe, csak egy nappal későbbre. A .pdf megjött, kártyáról levonták, kurrva drága is, nosza, kérek visszatérítést az előzőre…

Gondolta Stirlitz.

Nagyon remélem, hogy ez olyan, hogy csak azért nem lehet, mert már késő van, és korán is hozzá.

Aztán most jól megnéztem a jegyeket. Igaz, korábban indul, de cserébe pont akkor érkezik, amikor egyébként:

Jó, nyilván helyet cserélt másik vonattal, és így most vagy 45 perccel többet kempel valahol, ahol egyébként kempelni szokott.

Szóval röviden, faszkivan, pont most nem voltam ott órákkal előtte, plusz 2023-ban nem telik egy nyomorult e-mailra (nem azt akarom, hogy tájékoztassanak a menetrendváltozásról, nem, ennyire nem vagyok naív), hogy na, nem árt megnézni, hogy amit megrendeltél, kifizettél, az egyáltalán lesz-e. És ha esetleg lesz, akkor mikor. Vagy mikor nem, a késésért szíves türelmüket, ésatöbbi.

Na, most már elmentem, mert konkrétan alig látok ki a fejemből.