Egy évig használtam, mire gyanús lett, hogy valami nem remek. Mentségemre szolgáljon, hogy az előző SSD se volt jó vétel (mint utólag kiderült, olyan Optane, amin van egy icipici gyors rész, meg egy nagy, ami cserébe jó lassú. Oké, ez az én hülyeségem volt, nem olvastam el, hogy mit veszek. Ezen okulva aztán olyat vettem, amitől már többet remélhettem, és bár nem tépte le a…
Csak hogy most időben leírjam (igen, igen, vissza is dátumozhatnám). Régen attól féltem, hogy az AI majd kifigyeli, hogy mi, emberek, mire rezonálunk, és annak megfelelően alakítja az elénk tárt világot. Nos, úgy néz ki, hogy sokkal egyszerűbb az embereket idomítani, elég csak elfojtani minden más információforrást. Ma már ott tartok, hogy ha nem a kiválogatott csatornákat nézem, akkor szinte mindent elfed az AI által…
Németországból nézve egészen szürreális dolog, hogy este kilenckor, dudálással, éktelen kurjongatással, kavicsosvödröt(?) rázva jelzik a lakosságnak, hogy aki még nem tette ki a szemetet, az most gyorsan fusson.
Ha valakit érdekel, ennyi idő volt hazakeveredni Chiléből, ajtótól ajtóig. Az ocsmány fotó azt hivatott mutatni, hogy mit látok itthon, ha kinézek az ablakon (meg ennek a fotónak az időbélyegét használtam, hogy kiszámolhassam, hogy meddig tartott). Összehasonlításképp, ezt láttam ott.
Dacára, hogy borzasztóan gyenge és értelmetlen meg… rettenetesen hiányos, de azért visszaadja azt, amire emlékszem Hong Kongból (és videó is van róla).
Nem titok, hogy borzasztó tájékozatlan vagyok, ami a várost vagy az országot illeti. Így aztán fogalmam sincs, hogy ahová elkeveredtem, az egy szokásos vasárnapi vásár volt, vagy valami jeles alkalom. Szokás szerint egész máshová indultam, de ott nem volt „semmi”, szóval mentem az orrom után. Illetve inkább a fülem után, mert zajongást hallottam. Most írhatnám, hogy mi volt, de úgyse tudom, szóval a képek:
Sokat töprengtem a címen, de nem bírtam megállni a clickbait választást. Szóval az úgy van, hogy már két hete Chilében vagyok. Eddig dolgoztam, arról nem nagyon van mit írni. A két hét második felét a hegyekben töltöttük, és itt ettem azt a nevezetes gulyást. Jobb lett volna kevesebb munkát és több turistáskodást zsúfolni a sivatagi napokba, meg komolyabban venni a fotózgatást, mert nagyon szép tud…
Most, hogy majdnem kifogytam a tokenekből, nagyon érezhető, hogy mennyire addiktív az AI agentek használata. Ami eddig fél perc volt, most fél nap, és szinte a pánik kerülget, hogy jajjmilesz… pedig csak annyi lesz, hogy sokkal többet kell vergődni. Még úgy is, hogy írattam vele részletes leírást. Komolyan aggasztónak érzem ezt a jelenséget.
Nem titok, hogy elég sokat használom az AI képességeit, de valahogy mindig feszül a fejem, ha olvasom, amit ír.
Hongkong zavarba ejtő. Zavarba hozott az első nap, és ez nagyjából az út végéig ki is tartott.