De akkor legyen itt egy új, ha már belefutottam, ez pedig a tavalyi évből való, és egy új korszakot jelez:

Szóval ez a 令和 (reiva).

Szép, szép, de miért olyan nagy szám?

Először is, ez egy vadi új korszak kezdete. Az uralkodó császár – igen szokatlan módon – úgy döntött, hogy nem várja meg míg elhalálozik, hanem amíg még ügyesen lehet, lepasszolja a trónt a fiának. Ez a lépés is azt a reményt keltette a népen (jaja, citation needed, szóval állítólag), hogy most egy merőben új, fellendülő korszak kezdődik.

Aztán ami nekem elsőnek feltűnt (na nem mintha annyira okos lennék, csak benne volt a hírekben), hogy ez az első olyan kandzsi ami nem a kínai, hanem a japán irodalomból származik (vagy mégsem). Szóval végre nem a kínaiaktól lopott örökölt dolgokkal írnák le a jövőt.

Aztán a jelentése. Na, ez olyan, hogy többféle értelmezése van, az adott szituációban a hivatalos értelmezés a szépséges harmónia. Szóval remélik, hogy minden nagyon szép, és minden nagyon jó lesz.

Nos, így, 2020 áprilisában, az éppen frankón terjedő koronavírus mellett ez egyelőre sajnos nem úgy tűnik hogy beválna.

Mindenesetre – nyilván az új éra okán is -, a 2019-es év kanjija a 令 (rei) lett. Itt megint vicces, hogy ezt akkor hogy is kell érteni, őszintén szólva nem tudom kibogarászni a sok fordításból, hogy merre is van az előre.

The problem: I need git. Ok, go github. Yapp, but I need the git for some sensitive-ish data. Nothing really sensitive, or confidental, but yeah, no github.

Ok, then have my own. Easy, git init –bare and bascially all set.

We are ready.

Hm, but I know I usually forget to update the git tree on all the nodes I already deployed. I need, really need automatic updates.

Ok, create a timer, a service and a script (Do you rember when it was only one line in the crontab?) whatever.

Oh wait. The git repo is available via ssh. I don’t want to put my private key on all the nodes…

Think, think, think…

Hmm, create a new keypair, only for the git use:

ssh-keygen -f git_id_rsa

Put it any convenient folder, and set up the server side. Put the public key into the authorized_keys and prepend with the “command” stuff (adapt to your system):

$ cat .ssh/authorized_keys
command="git-upload-pack '/home/fisher/git/?????.git'" ssh-rsa AAAAB3NzaC1yc2EAAAADAQABAAACAQCpbipOc6rtzXH5B7vhQ.....

This forces anyone using this key to run this command only.

Now pimp up the git to use the ssh command a bit differently:

git -c core.sshCommand="ssh -i whereverisyourkey/git_id_rsa" pull origin master

Craft this command into your systemd service file, or crontab or any other scheduler something.

Uh, this is baaad, anyone has the (private) key, can steal your full git repo!

Absolutely true. But if someone managed to get this key, then probably already took the full repo too (and many other things). But this key allows a read-only access so cannot alter the repo content. Unless if there is a way in the git protocol, I never checked, tbh. And the important thing, this key not allows remote login.

Note: if the attacker manages to alter the repo content and somehow able to push it into your central git server, you are in trouble.

Pff… why bother then with all this crap? See above. You get automatic updates, and even can push the changes if you log in with your private key (or use your secure password).

Mondanám hogy úgy voltam vele, hogy az a kb. 20% emelés belefér, de őszintén szóval a sok bla-bla között nem is emlékszem hogy megtaláltam-e a konkrét számokat.

Teltek-múltak a napok, és ma megjött az utolsó felszólítás – tegyük hozzá hogy ez azért igazán korrekt dolog – hogy na, öcsisajt, ugye tudod hogy holnaptól többet kell fizetni?

Jaja, rémlett valami, hogy majd valamikor lesz majd valami, úgy látszik ennek eljött az ideje. Szerencsére épp ráértem, kattogtam kicsit, és lám:

Háttő… annyira nagyon nem vagyok jó matekból, de nekem ez nem jön ki. Bla-bla-bla, a vége az lett, hogy dobbantottam.

Az első jelölt a Tutanota lett volna, bár kicsit lenyúlt az arcom amikor azt láttam, hogy nem tudja a leveleket alkönyvtárakba szervezni. Pedig azt azért szoktam használni.

Aztán úgy jártam, hogy a LastPass addig bűvészkedett, hogy elkeverte a jelszavamat. Gondolom valahogy úgy van, hogy a helyreállításhoz szükséges kulcsot azt meg az első két levél egyikében küldték. Se másodlagos e-mail, se bankkártyás feloldás, se semmi. Tutanota -> kuka.

Úgyhogy lett a Zoho mail. Szokatlan funkció, hogy tudja importálni a Gmail leveleket. Nem kétlépéses művelet, de működik.

Egyelőre ingyen van, nem is értem hogy hogyan, de ami késik, nem múlik.

Ez az Ukimi-do Pavilon (浮見堂) Narában. Rendszeresen takarítják, így ha épp öszeszarták a varjak, akkor érdemes másnap visszamenni.

A válasz röviden: igen, mert… mert egy ember bekamuzta nekik, hogy ez egy ősi (lol) amerikai szokás, csirkét enni karácsonykor.

Hosszabban… nos, a KFC 1970 óta létezik Japánban. Nyitáskor 2.8 millió jen értékben adtak el sültcsirkét. Ez úgy durva saccolás alapján is legalább háromezer menü egy nap alatt.

A (kezdeti) siker egyik oka, hogy Japánban nagyon népszerű minden, ami amerikai. Hogy miért? Ez már egy másik történet, egyelőre elég annyi, hogy azért, mert csak.

De ez még kevés lett volna a karácsonyi sikerhez.

Ahogy a KFC krónikásai írják:

“ある日、店舗近くのミッション系の幼稚園から、「フライドチキン」を買ってパーティーをしたい。サンタクロースに扮装してクリスマス会に来てもらえませんか？との相談を受けました。サンタクロースに扮した店長が会場に入り「メリークリスマス！」の掛け声と、慣れない踊りで場が盛り上がり子供たちは大喜び。次第にいろいろな学校からご注文が入るようになりました。これにヒントを得た営業担当者が『クリスマスにはケンタッキー』を広くアピールしようと考えたのです。
そうして、初のクリスマスキャンペーンは１９７４年１２月１日に開始、以降、KFCでは毎年全店でクリスマスキャンペーンを実施しています。”

Bla-bla-bla, a lényeg hogy egy nap beállított egy hölgy, hogy kéne egy kazal sültcsirke, és mivel pont karácsony volt, meg egy keresztény egyházi óvodáról volt szó, megfejelte a kérést azzal is, hogy nem-e lehetne-e, hogy valaki télapónak öltözzön és úgy szervírozza a remek ételt (ne kérdezzétek).

Az üzletvezető – mit lehet tenni, a vásárló szava szent – kötélnek állt, beöltözött és teljesítette a kérést. Sőt, előadott valami karácsonyi (lol) táncot is, amihez kellékként a KFC-s kaja szolgált.

Eddig az, ami tuti.

A sikerhez tartozik még az is, hogy az üzletvezető, amikor feltették nekik a kérdést a tévében(!), hogy “Üzletvezető san, igaz az, hogy a sültcsirke hagyományos karácsonyi fogás amerikában?”, szemrebbenés nélkül rávágta hogy はい, bár tudta, hogy ordas nagy kamu, mert pulykát esznek és nem karácsonykor. Hozzá kell tenni, hogy erről a részletről a hivatalos oldal hallgat, és sehol se találtam az NHK szóban forgó interjúját, ami azért nem lep meg.

De ekkor már elszabadult az őrület.

Annyira, hogy a 2018-as mérleg szerint december 21 és 25 között csinálták az éves forgalom 10%-át. Ami azért kemény, még úgy is, hogy a KFC kissé mélyrepül mostanában a japán piacon.

Szóval annak ellenére, hogy elvileg mostanában talán kevesebben követik ezt a hagyományt (lol2), még azért bőven elég sokan.

És igen, Japánban ha karácsony, akkor KFC!

Ja, részemről amúgy valahogy úgy vagyok vele, hogy a népnek csak egy indok kellett arra, hogy miért vegyenek drága amerikai ételt, pláne nagy mennyiségben, megúszva az aznapi főzőcskézést, ráadásul követve a divatot.

Mindenki jól járt.

https://www.businessinsider.com/kfc-christmas-tradition-japan-could-built-on-lie-2018-12
https://www.bbc.com/worklife/article/20161216-why-japan-celebrates-christmas-with-kfc
https://blog.gaijinpot.com/the-true-story-of-why-people-in-japan-eat-kfc-at-christmas/
https://www.kfc.co.jp/qa/history.html
http://japan.kfc.co.jp/company/history.html

Mint ahogy azt mindenki tudja, New York City szolgált Gotham (DC, Batman) mintájául. Mármint gondoltam én.

Ez valamennyire igaz is. Igaz, hogy Gotham régen jelentette NYC-t is. De eleve a képregények is képlékenyen kezelték a problémát, és a filmekben is volt ez mindeféleképp.

Mindegy, bárhogy is, volt legalább egy dolog, amit sehogy se értettem. Mégpedig hogy egy ilyen modern nagyvárosban hogy vannak ilyen sötét utcák, ahogy láthatatlanul sunyulhatnak az álnok rablók. Tuti kamu. Aztán kiderült, hogy úgy. Mármint úgy, hogy vannak. A közvilágítás meglehetősen… jelzésértékű. A város nagy részén tulajdonképpen bárhol, bármikor meglapulhat valaki a sötétben, úgy, hogy csak pár lépésnyire van a “külvilágtól”.

A másik dolog, hogy a város (NYC) nem épp tiszta. No nem konkrétan mocskos, csak amolyan… hát… nem egy Tókió. Nem annyira igénytelen mint Budapest, pl. emberszart nem láttam sehol se. Bár nincsenek kétségeim afelől, hogy ha kicsit jobban kerestem volna, akkor mindenképp találtam volna. De talán nem pont Manhattanben.

De a lényeg… ha az ember éjjel sétál New Yorkban, akkor nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy Gothamben érezze magát az ember. Ez az egyike azoknak a dolgoknak, amik hirtelen (új) értelmet kapnak, ha az ember meglátogatja a várost.

Mivel rémisztően hamar eltelt az útra szánt két hét, így csak egy nap jutott eszembe, hogy csináljak gothamos képeket. Ha kicsit készültem volna, akkor nyilván lehetett volna találóbbakat is készíteni, így csak egy hosszabb séta alatt lőttem párat, amit igyekeztem úgy exponálni, hogy többé-kevésbé hitelesen adja vissza azt a hangulatot, látványt, ami épp előttem volt.

+ 13

Az is igaz, hogy ez a környék (Chelsea) veszélyesebb mint Harlem… Már ha jól emlékszem hogy hol készültek a képek (a GPS is nagyjából ezt mutatja). Meg most hogy áttekertem a képeket a feliratokhoz, mindenfelé az van kiírva…

Összehasonlításképp így néz ki egy magyar nagyváros (Székesfehérvár):

Mondjuk pár lépésnyire akad azért sötétebb utca is, szóval csak azon múlik hogy merre fordítom a kamerát. De azért még itt is jobb a helyzet mint Chelsea-ben volt.

Persze bőven lehetne csalni ide is, oda is, de pl. itt egy tecső videó:

Persze lehetne ilyet is választani:

Ez viszont kb. 100% Gotham: