Szóval reggel délelőtt elindultam azzal, hogy majd most aztán jól felveszem, hogy milyen csöndes München, még akkor is, amikor tele van turistákkal. Ez mondjuk úgy kb. az első pillanatban bukta volt, mert épp csak körbenéztem, hogy mi újság, amikor irgalmatlan dörrenésektől kapott szívbajt kb. mindenki. Oké, a város születésnapját tartották, az ilyesmi mindig nagyobb zajjal járt. Na, aztán kicsivel odébb meg persze épp épületet bontottak……
Röviden: nem sokat érnek. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján, a józan ész segít a legtöbbet. Történt ugyanis, hogy teljesen meggondolatlan módon, konkrétan “úgyis régi ez a fájl, ha van benne valami gonosz dolog, akkor az már rég kiderült” felkiáltással kattintottam egy közelebbről meg nem nevezhető fájlra a gépemen. Igen, ez butaság, igen, mindenkinek azt mondom, hogy ilyet sose csináljon, de na, egyszer élünk. Gyakorlatilag azonnal…
Pár nap után (kb. háromszor telepítettem újra a gépemet, erről majd még külön mesélek) a következőket tudom mondani: Inkonzisztens telepítők Ugye az az egyik baj a Windowszal, hogy nincs rá egységes csomagkezelő (igen, van rá több is, szóval nincs rá egy, egységes csomagkezelő). Ez például akkor probléma, amikor nem az alapértelmezett helyre akarja telepíteni az ember a valamit. A fizetős Chocolatey erre kínál megoldást. Hurrá….
Oké, azt még megértem, ha a random, nulla kilométeres HR/recruiter tanoncok ész nélkül szórják a megkereséseket, hogy mégis, háthana. De hogy a linkedinesek se veszik figyelembe, hogy köszönöm, nem, nem keresek állást, kotródj, az már egészen lehangoló.
Komolyan csodálkoztam, mert az utóbbi két alkalommal sikerült mindenféle hajtépés nélkül befizetnem a számlámat. De végre megint minden a régi… De azt hiszem rájöttem, hogy mi a baj. Valamiért az van, hogy egy kártyát csak egy ideig lehet használni, mert csak. Mármint így fél évig. Talán akár egy évig is. Aztán újra kell regisztrálni. Mert csak. Gondolom ettől már kibaszott biztonságos lesz, mert kényelmes biztos…
Ugy elkapott az ideg, hogy nem birom megvarni hogy hazaerek, itt meg most nem fogok ugyeskedni az ekezetekkel. Szoval sirtak az ujsagok, hogy baszod, itt halunk ehen, fizessermarelo. Jovan, asszem a 24.hu volt, amire eloszor elofizettem, de annyira kibebaszott korulmenyes volt mindig belepkedni, hogy hagytam a picsaba,…
Abszolút nem új dolog, sokan megcsinálták már, hogy akár mikroszkóppal, akár fényképezőgéppel, de jobban szemügyre vették a kávéfőzők kosarait. A történet lényege, hogy az évek során, tulajdonképpen vakon leragadtam egy bizonyos kosárnál. Persze nyilván nézegettem, kapirgáltam őket, hogy na, melyik lehet a legjobb, de komolyabban ránézni spúr voltam. Aztán most az új telefon egyik előnyét kihasználva sikerült a várakozásaimnál jobb képeket csinálni, még úgy is,…
Az irodánk a bejárattól: