Oké, azt még megértem, ha a random, nulla kilométeres HR/recruiter tanoncok ész nélkül szórják a megkereséseket, hogy mégis, háthana. De hogy a linkedinesek se veszik figyelembe, hogy köszönöm, nem, nem keresek állást, kotródj, az már egészen lehangoló.
Komolyan csodálkoztam, mert az utóbbi két alkalommal sikerült mindenféle hajtépés nélkül befizetnem a számlámat. De végre megint minden a régi… De azt hiszem rájöttem, hogy mi a baj. Valamiért az van, hogy egy kártyát csak egy ideig lehet használni, mert csak. Mármint így fél évig. Talán akár egy évig is. Aztán újra kell regisztrálni. Mert csak. Gondolom ettől már kibaszott biztonságos lesz, mert kényelmes biztos…
Ugy elkapott az ideg, hogy nem birom megvarni hogy hazaerek, itt meg most nem fogok ugyeskedni az ekezetekkel. Szoval sirtak az ujsagok, hogy baszod, itt halunk ehen, fizessermarelo. Jovan, asszem a 24.hu volt, amire eloszor elofizettem, de annyira kibebaszott korulmenyes volt mindig belepkedni, hogy hagytam a picsaba,…
Abszolút nem új dolog, sokan megcsinálták már, hogy akár mikroszkóppal, akár fényképezőgéppel, de jobban szemügyre vették a kávéfőzők kosarait. A történet lényege, hogy az évek során, tulajdonképpen vakon leragadtam egy bizonyos kosárnál. Persze nyilván nézegettem, kapirgáltam őket, hogy na, melyik lehet a legjobb, de komolyabban ránézni spúr voltam. Aztán most az új telefon egyik előnyét kihasználva sikerült a várakozásaimnál jobb képeket csinálni, még úgy is,…
Az irodánk a bejárattól:
Szóval a konzisztencia már-már megvan (na nem az írásképben), most már csak az ízét kéne az iható fölé belőni.
Szóval plex… jó az, amikor jó, de amikor nem… és a legnagyobb baj, hogy a fejlesztőket általában lehetetlenség meggyőzni bármiről is. Most konkrétan az volt a bajom, hogy sehogy se bírtam kikapcsolni, hogy fixen fekvő formátumban akarja lejátszani a videókat. Illetve először azt se találtam, hogy hol lehetne átállítani. Utána – mi tagadás a Google segítségével – meglett, és bőszen tapicskoltam is a kapcsolóra, hogy…
