Alakul az időjárás. Reggel kint nyolc, bent 16 fok volt. Szerencsére szép, napsütéses idő volt: Olyan helyre mentem, ahová alapvetően egyáltalán nem akartam menni. De olyan szép idő volt, hogy elcsábultam. Eredetileg az Uniqlo volt a cél, meg hogy lőjek egy finom kávét. A finom kávé nem sikerült. Majd teszek még egy próbát, hátha csak véletlen volt (de kb. biztos, hogy nem az). Az Uniqlo…
A tizedik nap
Mára már elfáradtam (és még mindig hajnali négykor ébredek), szóval annyi volt a napi műsor, hogy elmentem megnézni, hogy milyen Arashijama késő délután. Már hogy érdemes-e alkonyatkor menni, vagy inkább reggel. Úgy voltam vele, hogy ha hideg lesz, visszajövök. Hideg volt.
A kilencedik nap
Átmentem Ószakába, és ott is a Kaijukanba, ami a világ legnagyobb akváriuma. Már ha ez a jó szó egy épület nagyságú… akváriumra. Igen szép hely, mindenképp megéri meglátogatni (bár megvallom, az idő megszépítette az élményeket). Amire nem számítottam, hogy milyen sor állt már a bejáratnál, részben azért, mert fokozatosan engedik be az embereket, hogy ne legyen bent tumultus. Aztán arra se, hogy az a sor…
A nyolcadik nap
Elballagtam a Sómen dóri és Higasi-nó-Tóin kereszteződésébe, és megkerestem a Kamogava kifőzdét. Úgy döntöttem, hogy ez lesz az: Ezzel nagyjából el is telt a nap, mert az a hülye ötletem támadt, hogy akkor villamossal megyek haza, és nincs az messze, elsétálok az állomáshoz. De, messze van. Aztán hunytam egyet a nagy megerőltetésekre, és délután (hatkor már elég sötét van), kitaláltam, hogy megnézem, milyen Arasijama éjjel….
A hetedik nap
Az elmúlt esős és eseménytelen napok után megint kimoccantam (24,490, érzem is a lábam). Mondjuk ha tudom, hogy 90%-ban arra fogok menni, amerre a múltkor jöttem, akkor villamosoztam volna, de most már késő. Nagyjából annyi volt a nap, hogy meglátogattam a Daikakudzsi templomot. A kiejtéshez pl. itt ez a videó: Érdekessége (mármint a számomra, azt hiszem hogy ez nem mindennapos), hogy itt is van fülemüle…
A negyedik nap
Még mindig a legnehezebb feladat legalább hatig aludni. Ma se sikerült, és mivel már holnap is van, meg tudom mondani, hogy holnap se sikerült. Sikerült viszont szemüveget venni. Illetve még készül, mert a lencse itt sincs kész azonnal. Tíz nap (vagy kevesebb) és kiderül. Kiderült viszont, hogy ugyan a dioptria valamennyire stimmelt, de a szemtengelytávolság már nagyon nem. Ez meg valószínűleg annak köszönhető, hogy az…
A harmadik nap
Lehangoló, esős nap. 19,0001 lépés, amiből ~14,000 volt, hogy elmentem reggelizni. Aztán rövid szundi, és szereztem dezodort. Nem is túl lehetetlen szagút. Félve kicsit, de megkockáztatom, hogy jobban kiismerem magam Kiotóban mint Münchenben. És… nem is hihetetlen, mert esélyes, hogy több időt töltöttem itt (ugye egyébként falun élek). Mára elég is volt ennyi.
A második nap
Felmértem, hogy mit felejtettem el hozni. Viszonylag rövid a lista, pl. körömcsipesz van rajta. Volt. Aztán dezodor… inkább lusta voltam venni, meg úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz. Na, ez már egy komolyabb menet lesz, mert eléggé eldugott részen van a szállás. Oké, van 7 Eleven, meg Fresco is, szóval éhen halni igen nehéz lenne. De dezodort a közeli drogériában se leltem, de az…
Az első nap
Ajtótól ajtóig kb. 30 órás, eseménytelen út után eddig a legérdekesebb hely, ahol a lányokat borotválják.
Lufthansa checkin
Oké… szóval először… ez még az app. Úti okmány hozzáadása: aszondja scanneljem, és akkor kitölti. Scanneltem, nem töltötte. Másik okmány, azt se. Anyátok. Aztán checkin… dacára hogy fel van véve az útlevél, megint be kell verni az adatait… mindezt appból, mert úgy kényelmesebb… gondolta Stirlitz. Jó. Aztán amikor nyomtatám a beszállókártyát: We apologise for the interruption. We detected unusual behaviour from your browser, which resembles…