Megint az volt, hogy elter… kitaláltam valamit, és egészen mást csináltam. Szóval ahogy a vonathoz ballagtam, beugrott, hogy itt van a majompark egy köpésre, az idő szép, miért ne nézzem meg? Na, ha tudtam volna hogy milyen magasra kell felkaptatni (tudtam, mert láttam messziről, de nem sejtettem), akkor lehet hogy egész másképp döntök. De nem tudtam, és ezért kifizettem a belépőt, amihez csak pár lépcsőfokot…
Miután morogtam magamban, hogy ez a sok ember miért nem dolgozik, a kölykök miért nem vannak iskolában, rájöttem, hogy szombat van… Nem tanulva a korábbiakból, egy újabb kirakodó- vagy kézművesvásárt néztem ki. Hát… ja, olyan, mint a többi. Aztán, mivel közel van, benéztem a kiotói akváriumba. Noha kisebb, mint az ószakai, mégis egy jó ötlet például esős napra. Rezgett a léc, hogy megint megnézzem a…
…sehol egy felhő, szóval esélyes a hideg éjszaka, és talán holnap az enyhe nappal.
Alakul az időjárás. Reggel kint nyolc, bent 16 fok volt. Szerencsére szép, napsütéses idő volt: Olyan helyre mentem, ahová alapvetően egyáltalán nem akartam menni. De olyan szép idő volt, hogy elcsábultam. Eredetileg az Uniqlo volt a cél, meg hogy lőjek egy finom kávét. A finom kávé nem sikerült. Majd teszek még egy próbát, hátha csak véletlen volt (de kb. biztos, hogy nem az). Az Uniqlo…
Mára már elfáradtam (és még mindig hajnali négykor ébredek), szóval annyi volt a napi műsor, hogy elmentem megnézni, hogy milyen Arashijama késő délután. Már hogy érdemes-e alkonyatkor menni, vagy inkább reggel. Úgy voltam vele, hogy ha hideg lesz, visszajövök. Hideg volt.
Átmentem Ószakába, és ott is a Kaijukanba, ami a világ legnagyobb akváriuma. Már ha ez a jó szó egy épület nagyságú… akváriumra. Igen szép hely, mindenképp megéri meglátogatni (bár megvallom, az idő megszépítette az élményeket). Amire nem számítottam, hogy milyen sor állt már a bejáratnál, részben azért, mert fokozatosan engedik be az embereket, hogy ne legyen bent tumultus. Aztán arra se, hogy az a sor…
Elballagtam a Sómen dóri és Higasi-nó-Tóin kereszteződésébe, és megkerestem a Kamogava kifőzdét. Úgy döntöttem, hogy ez lesz az: Ezzel nagyjából el is telt a nap, mert az a hülye ötletem támadt, hogy akkor villamossal megyek haza, és nincs az messze, elsétálok az állomáshoz. De, messze van. Aztán hunytam egyet a nagy megerőltetésekre, és délután (hatkor már elég sötét van), kitaláltam, hogy megnézem, milyen Arasijama éjjel….
Az elmúlt esős és eseménytelen napok után megint kimoccantam (24,490, érzem is a lábam). Mondjuk ha tudom, hogy 90%-ban arra fogok menni, amerre a múltkor jöttem, akkor villamosoztam volna, de most már késő. Nagyjából annyi volt a nap, hogy meglátogattam a Daikakudzsi templomot. A kiejtéshez pl. itt ez a videó: Érdekessége (mármint a számomra, azt hiszem hogy ez nem mindennapos), hogy itt is van fülemüle…
Még mindig a legnehezebb feladat legalább hatig aludni. Ma se sikerült, és mivel már holnap is van, meg tudom mondani, hogy holnap se sikerült. Sikerült viszont szemüveget venni. Illetve még készül, mert a lencse itt sincs kész azonnal. Tíz nap (vagy kevesebb) és kiderül. Kiderült viszont, hogy ugyan a dioptria valamennyire stimmelt, de a szemtengelytávolság már nagyon nem. Ez meg valószínűleg annak köszönhető, hogy az…
Lehangoló, esős nap. 19,0001 lépés, amiből ~14,000 volt, hogy elmentem reggelizni. Aztán rövid szundi, és szereztem dezodort. Nem is túl lehetetlen szagút. Félve kicsit, de megkockáztatom, hogy jobban kiismerem magam Kiotóban mint Münchenben. És… nem is hihetetlen, mert esélyes, hogy több időt töltöttem itt (ugye egyébként falun élek). Mára elég is volt ennyi.