És még az én szétlapított, dobozba összecsomagolt, betaposott és leragasztott papírhulladékomat dobálják ki a papíros kukából. Mondjuk nem így volt, én vágtam ki, mert gyanús lett, hogy üres ez belül. És lám, tényleg. Némiképp magyarázza, hogy miért telik fel két nap alatt a kuka.
Lisszabon
A hirtelen ötlet (olcsó szállás, olcsó repjegy metszete) eredménye lett a lisszaboni út. Az első tíz perc: És innen az esélytelenek nyugalmával nem csináltam semmit, csak kószáltam ide-oda. Így aztán később az is kiderült, hogy az étel is mennyivel jobb… Persze így utólag, a képeket elnézve, még azt is érdemes lenne megfogadni, hogy egy napból csak egy képet választok. De nem bírtam magammal, és kb….
Modern könyvégetés és a “malicious compliance”
Szóval a malicious compliance az az, amikor ész nélkül nekiállnak végrehajtani a parancsot, mindegy mennyire nem világos, hogy mire gondolt a költő. Így aztán törlődött – azért később vissza is került – a tananyagból, hogy volt olyan repülőszázad, ami csak feketékből állt (akinek ezt nehéz értelmezni, az cserélje le a feketét cigányra, és akkor se biztos, hogy elég közel jár a valósághoz), meg egy csomó…
Nem az AI…
Nem a mesterséges intelligencia a veszélyes, hanem a természetes butaság.
Alternatív valóság
Napok óta forog a fejemben a gondolat, hogy mikor kezd terjedni az az alternatív valóság, amiben Ukrajna támadta meg Oroszországot. Nos, úgy tűnik, nem kell sokáig várni. Az első, amin fennakadtam, az az “illegitim ukrán vezetés” volt. Korábban ezt így nem láttam megemlíteni1, de ezek szerint beszivárgott már a szakmai hírek közé is. Most pedig a Telex cikke jött szembe: “A Magyar Nemzet szerint a…
Még valami, amit elfelejtettem
Az összes kép a japán útról…
Valami kezdete, vagy valami vége…
A minap a metrón néztem a tükröződő ajtóban, hogy ki ez a fura alak, milyen hülyén öltöznek az emberek. Pár másodperc után jöttem rá, hogy az én vagyok. Illetve nemrég megállapítottam, hogy a kóla (oké, Pepsi) túl édes…
Dell, 2025
Kéremkapcsojjaki…
A harminckettedik nap
Egy napot szántam Ószakára. Nyilvánvaló volt hogy ez kevés bármire is, így eleve nem voltak nagy terveim. Plusz délelőtt esős és hideg idő volt, eleve visszavetette minden mászkálós kedvemet. Mondjuk két kávé után már egész fellelkesültem. Alapvetően két dolgot akartam megnézni. Az egyik a Tzűtenkaku: A másik meg “a híres futó ember Ószakában“: Mármint hogy mi benne a pláne. Hát… semmi. Nagyjából olyan érzésem van,…