Jó. Késő délután. Délután. Öt után. Szóval nem bírtam nyugton maradni és mégis elindultam. Eleve akartam egy plusz táskát, amiben a harácsolt ruhákat haza tudom vinni. Őszinte meglepetésemre, az egyik legturistásabb helyen kaptam pontosan olyat, amilyet kerestem, abszolút korrekt áron. Innét a történet annyi, hogy elindultam hazafelé. De éhes lettem, szembe jött a 京都河原町ガーデン, szóval ott megálltam enni. Már egy ideje fájt a fogam a…
Így leírva elkapott a rémület… már húsz nap, és… sehol se vagyok. Bár igaz ami igaz, kb. az volt a terv, hogy lesz ami lesz, és ez eddig hibátlanul sikerült. Lévén hogy… csak… meg az időjárás is olyan, amilyen, itthon kuksoltam. Jó, eredménynek tekinthető, hogy szereztem lime-ot. Ami nem is lime, hanem szudacsi. Vagy szüdacsi. Vagy a kettő között valami. Mindegy. Eléggé hasonlít a lime-ra,…
Sajnos minden pozitív gondolkodásom ellenére… hát ja, gyenge. Mármint az M3. Nem annyira, mint ahogy féltem tőle, de azért nem is kicsit. Oké, a Clippy kifejezetten alacsony zajú, és a körülmények messze nem olyanok, amilyenre az ilyesmit tervezték, de… de attól még nem lesz jó. És attól se, hogy a Zoom felszállt a bohócvonatra, és olcsó de legalább hitvány limlomokat kezdtek el gyártani. Szerencsére a…
Két tervem volt: az egyik, hogy szép helyeken akarok mászkálni, a másik meg hogy török kávét fogok inni. Na, a török kávé nem jött össze, ma pont zárva volt. Este, amikor megnéztem, hogy mikor nyit (délután háromkor…), az időt láttam, de a napot nem.. A 哲学の道, Tetsugaku no michi egy olyan hely, ahová el akartam menni, de nem tudtam hogy hol van, annyira meg nem…
Mivel előbb felkepesztettem a majomparkba, majd utána még kószáltam a hegyekben – ami nem volt egy zseniális ötlet-, pihenőnapot tartottam. Már csak azért is, mert felkelés után konkrétan lépni nem bírtam. Oké, pár lépés meg mozgatás után már úgy nagyjából el tudtam vergődni a bótig, de na….
Kitaláltam, hogy olyan helyre megyek, ahol még nem voltam, és nézek momodzsit. Ha már ezért jöttem. Meg… jórészt azért, mert most tudtam jönni. Na mindegy. Szóval kinéztem a térképen egy ígéretes helyet. Jamashina “fölött”. Arrafelé már laktam, szóval nem féltem, hogy nem találok reggelizőhelyet. A Bishamondó templom esett útba, de be nem mentem, mert á.: drága, bé.: annyira nem vagyok templom-fan és amúgy is lesz…
Szóval amikor a cím “kicsit” mást állít, mint amit a videó, amire mutat…. Aztán hogy üresen jártak a vonatok… jaja, volt olyan is. Békés meg Murony között De olyan is, hogy leülni se tudtam, Pestről Szolnokig álltam. Nem beszélve a reggeli ingázós vonatokról. Szóval azon kevesek közé tartozom, akik régen is vonatoztak. Persze azt nem vitatom hogy szarabbul működik a vasút mint régen, bár őszintén…
Megint az volt, hogy elter… kitaláltam valamit, és egészen mást csináltam. Szóval ahogy a vonathoz ballagtam, beugrott, hogy itt van a majompark egy köpésre, az idő szép, miért ne nézzem meg? Na, ha tudtam volna hogy milyen magasra kell felkaptatni (tudtam, mert láttam messziről, de nem sejtettem), akkor lehet hogy egész másképp döntök. De nem tudtam, és ezért kifizettem a belépőt, amihez csak pár lépcsőfokot…
Miután morogtam magamban, hogy ez a sok ember miért nem dolgozik, a kölykök miért nem vannak iskolában, rájöttem, hogy szombat van… Nem tanulva a korábbiakból, egy újabb kirakodó- vagy kézművesvásárt néztem ki. Hát… ja, olyan, mint a többi. Aztán, mivel közel van, benéztem a kiotói akváriumba. Noha kisebb, mint az ószakai, mégis egy jó ötlet például esős napra. Rezgett a léc, hogy megint megnézzem a…
…sehol egy felhő, szóval esélyes a hideg éjszaka, és talán holnap az enyhe nappal.