Szóval az úgy volt, hogy ajánlottak egy könyvet. Na, úgyis rég vettem már, legyen. Aztán kiderült, hogy ez kétkötetes, szóval vehettem meg az első kötet is, de ez már az én hülyeségem.

Aztán elkezdtem olvasni – nahát – és valahogy olyan diszkomfort érzésem volt.

“Mintha az 1962-ben lezárt Arcanum szótárral tanították volna a fordító AI-t.”

Valahogy nem áll össze a szöveg, néha tüskeszerűen odakerül egy-egy szó, amit így nézek, hogy ez mifasz.

Aztán elkapott az ideg – szokás szerint -, és így idegből megvettem az amerikai nyelvű kiadást is, hogy értsem, hogy miről szól a magyar fordítás¹Ekkor volt, hogy a Revolut se fizetett, meg egyáltalán, hajnali kettőkor, úgy, hogy alig láttam, már a “csakazértis megveszem” által hajtva vágtattam az alagút végén sejlő fény felé..

Oké, van benne olyan, ami nyilván véletlen elírás, de pont emiatt olyan érzésem van, hogy a fordító (most hirtelen nem találom hogy lektor volt-e, de mindegy is), csak írta volna a szöveget, de nem olvasta volna sose² De ez bőven lehet az én kritikus köcsögségem, nem kell komolyan venni..

Viszont amit nem ment semmi, hogy tényleg, mintha egy AI (vagy Joey) fordította volna.

Na, de ez én vagyok, nekem semmi se jó, ésatöbbi… de akkor (dehogy akkor, most) jött szembe a Rakasz, és ez a szakasz (bocs):

Ez egy kép, engem is megviccelt, de… na mindegy.

Szóval egy olyan fordításról van szó, amit felszopott a teljes(?) szakma, majd megmagyarázták, hogy az, hogy ez így szar, az azért van, mert csak. És hogy ez így a jó! Lásd a Rakaszban a magyarázatot.

És akkor miért akadok én fenn, amikor a kiráji (sic!) tévében konkrétan értelmetlen mondatokat olvasnak be mint hírt, amikor a lakosság fele (ez az én becslésem, és mint fentebb írtam, én köcsög vagyok) funkcionális analfabéta, ha egyszer ilyen egy díjazott fordítás.

És igen, nem tudnám jobban csinálni, mert egyszerűen nincs türelmem hozzá, de ugye attól, hogy nem tudok hegedülni, még talán szabad hallanom a hamis hangokat.

Megint hajnali fél három van, inkább aludni kéne.