Kissé – hehe – megkésve, de a második fele a történetnek.
Részben azért is ilyen későn, mert annyira nagyon érdekes nem volt. Tény, hogy miután elindult a folyamat, és minden papír elkészült – amihez a részemről nagyon kevés dolgot kellett tenni, csak pár aláírást – már csak kicsit várni kellett és el is készült minden.
Persze én azért csak variáltam egy kicsit, és kértem delejes aláírást is, mert az biztos jó lesz valamire. Igen, sejtettem, hogy nagyjából semmire, de hátha, két évem van kitapasztalni, hogy hol tudom használni.
Ehhez ugye kell egy kártyaolvasó. Meg is rendeltem, és sajnos a bluetooth verziót, mert gondoltam, hogy akkor majd nem kell bohóckodni az USB kábellel. Na, kell, mert én nem bírtam rávenni, hogy vezeték nélkül működjön. Igen, tudja a bt4.0 szabványt.
Na mindegy, eleve kb. senkinek nem feltétlen muszáj ilyesmit használni, én aláírtam vele pár dolgot, aztán néztem, hogy jó, de most hogyan tovább. Egyelőre a fiókban pihen.