Szóval az úgy volt, hogy gondoltam ideje új személyit kérni, mert a régi lejárt, és nyilván majd egy csomóan megrohamozzák az okmányirodákat, merthogy pandémia vége, és lejárnak a hosszabbítások.

Foglaltam is időpontot.

Aztán pár nappal a foglalás után jött egy e-mail, amiben azt írták, hogy: “Felhívjuk figyelmét, hogy 2022. január 1. napjától hatályba lépett a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvény, amelynek alapján a magyar hatóság által kiállított, Magyarország területén hatályos, 2020. március 11. és 2020. július 3. vagy 2020. november 4. és 2022. május 31. között lejárt hivatalos okmányok (személyazonosító igazolvány, útlevél, vezetői engedély, valamint a forgalmi engedélybe bejegyzett műszaki érvényességi idő) 2022. június 30. napjáig érvényesek.”

Na, ezt emberi nyelvre fordítva, ha az okmány:

• 2020. március 11. és 2020. július 3, vagy
• 2020. november 4. és 2022. május 31.

között járt le, akkor még 2022 június 30-ig érvényes. Na, az enyém 2021. július 27-én “járt le”. Tehát a fenti törvény szerint még érvényes. Gondoltam én.

Szóval ma (2022. február 24, ebédidő) el is ballagtam, hogy jónapot kívánok.

Eleinte minden jól is ment, meg is kérdezték, hogy ha már ott vagyok, akarok-e mást is hosszabbítani. Már okmányt.

Kapva kaptam az alkalmon, hogy akkor na, az útlevelet is (arra is foglaltam már időpontot), mert az is le fog járni nem túl sokára, és ha már kimozdultam a barlangomból, akkor miért ne. A fotó készítésekor még poénkodtam is azon, hogy milyen kár hogy nincs nálam a régi útlevél, mert ami fotó abban van, húha.

Aztán kis üldögélés után – ma már másodjára döglöttek le az ocsmányirodai rendszerek – hívtak is, hogy.

Oda is ballagtam az ügyintézőhöz, aki előbb elsápadt, hogy miért nincs nálam az útlevél. Hát mert nem úgy készültem. De az kell. De nem úgy készültem (és ugye úgy 10 tíz perccel korábban a másik ügyintéző nem szólt, hogy ne is túráztassam magam, az így nem fog menni).

Hát jó, akkor marad a személyi. “De hát ez le van járva!” Nézett rám tágra nyílt szemmel a hölgy. Igen, ezért is kéne ugye új. Itt már nem emlékszem tisztán a párbeszédre, lényegében nála beakadt, hogy le van járva, hiába mondtam, hogy úgy emlékszem hogy ez még érvényes (De hát ez le van járva!). Meg hogy szaladjak haza az útlevélért. Ekkor gondoltam pár cifrát hogy tudod ki szaladgáljon, meg amúgy is, van másik időpontom is.

Úgyhogy egyelőre van még érvényes személyim (bár azt az ocsmányirodában nem fogadják el, mert le van járva), meg érvényes útlevelem is, szóval baj nincs, és szép idő van, legalább sétáltam egyet.

Aztán hogy a hivatal részirül még nem került köztudatba a január elsejei törvény, vagy a Belügyminisztérium küldött ki sületlenséget, az egyrészt nem is érdekel (nekem így se, úgy se jó), másrészt nem is tudom. Csak abban reménykedem, hogy a második nekifutás már sikeresebb lesz.