Koppenhága hangjai

Mindjárt magyarázkodással kell kezdenem.

Mivel nem privát, hanem céges út volt, ezért eleve nem olyan technikával készültem… de azért a hangrögzítőt bedobtam a táskába, hogy ha szépeket hallok, akkor legyen mihez nyúlni. Viszont mivel nem vettem komolyan a készülődést (a céges szajré volt a fontosabb), ezért – is – ügyesen kifejeltettem a szélvédő szivacsokat. Szóval ja, egy csomó helyen durván dübörög a szél, mert ja.

Másrészt viszont a város maga kifejezetten csöndes. Nem találtam1 olyan tipikus hangmintákat mint pl. Tókióban, ahol a varjúkárogás azonnal adja magát (vagy a kabócák).

Az első érdekes hanghely a Brøndbyøster állomás volt, ahol az ifjak zenehallgatással múlatták az időt. Később is találkoztam ilyennel, és akkor is diszkrét hangerőn (a hangfal a csapat felé fordítva) hallgatták a zenéiket.

      Copenhagen binaural - Brøndbyøster St., Copenhagen

Ugyanitt egy áthaladó vonat, mert miért ne…

      Copenhagen binaural - Brøndbyøster St., Copenhagenm, train passing

Ha már közlekedés, akkor a metró. Nem sokat mászkáltam a városban (céges út volt, mint említettem), úgyhogy egy metróvonalon járkáltam csak, és nem tudom, hogy a többi más-e:

      Copenhagen binaural - Copenhagen, M2, Vanløse to Forum

…és busz.  Abszolút jelentéktelen felvétel, kb. semmi érdekes nincs benne:

      Copenhagen binaural - Bus 9a from Flintholm towards Glostrup St.

Egyszer kimentem a tengerpartra. Na, akkor hagytam a szállodában a fényképezőgépet. És ugye a tengerpart se arról híres, hogy annyira szélcsönd lenne (ahhoz képest szinte állt a levegő):

      Copenhagen binaural - Seashore, Kastrup, Denmark

Igazság szerint itt egyszer hallottam a távolban elzúgni a metrót, és azt akartam megvárni, de hiába szobroztam, többször nem hallottam, pedig biztosan járt. Csak alighanem szerencsés széljárás kell hozzá. (Jó, most, hogy rendesen végighallgattam, elkaptam a távolban a hangját.)

Szóval így, kb. nulla tapasztalat után az tűnt fel, hogy a város igen csöndes. A belvárosban téblábolva se figyeltem fel olyasmire, hogy hűha, na, ez tényleg koppenhágai hang.

Csönd volt a gyárban is (már amikor a szobatársam nem ordított, és általában ordított vagy énekelt, állati jó fej), és pláne csönd volt a szállodában. Hazaérve az albérletbe, ez volt talán a legsokkolóbb, hogy két hét nyugalom után betolakodott a városi élet a szobámba.

  1. Persze azóta támadt pár ötletem, hogy merre lehetne érdekes hangokat találni, de az idő lesz, mire megint arrafelé járok.