Mindjárt magyarázkodással kell kezdenem.
Mivel nem privát, hanem céges út volt, ezért eleve nem olyan technikával készültem… de azért a hangrögzítőt bedobtam a táskába, hogy ha szépeket hallok, akkor legyen mihez nyúlni. Viszont mivel nem vettem komolyan a készülődést (a céges szajré volt a fontosabb), ezért – is – ügyesen kifejeltettem a szélvédő szivacsokat. Szóval ja, egy csomó helyen durván dübörög a szél, mert ja.
Másrészt viszont a város maga kifejezetten csöndes. Nem találtam1Persze azóta támadt pár ötletem, hogy merre lehetne érdekes hangokat találni, de az idő lesz, mire megint arrafelé járok. olyan tipikus hangmintákat mint pl. Tókióban, ahol a varjúkárogás azonnal adja magát (vagy a kabócák).
Az első érdekes hanghely a Brøndbyøster állomás volt, ahol az ifjak zenehallgatással múlatták az időt. Később is találkoztam ilyennel, és akkor is diszkrét hangerőn (a hangfal a csapat felé fordítva) hallgatták a zenéiket.
Ugyanitt egy áthaladó vonat, mert miért ne…
Ha már közlekedés, akkor a metró. Nem sokat mászkáltam a városban (céges út volt, mint említettem), úgyhogy egy metróvonalon járkáltam csak, és nem tudom, hogy a többi más-e:
…és busz. Abszolút jelentéktelen felvétel, kb. semmi érdekes nincs benne:
Egyszer kimentem a tengerpartra. Na, akkor hagytam a szállodában a fényképezőgépet. És ugye a tengerpart se arról híres, hogy annyira szélcsönd lenne (ahhoz képest szinte állt a levegő):
Igazság szerint itt egyszer hallottam a távolban elzúgni a metrót, és azt akartam megvárni, de hiába szobroztam, többször nem hallottam, pedig biztosan járt. Csak alighanem szerencsés széljárás kell hozzá. (Jó, most, hogy rendesen végighallgattam, elkaptam a távolban a hangját.)
Szóval így, kb. nulla tapasztalat után az tűnt fel, hogy a város igen csöndes. A belvárosban téblábolva se figyeltem fel olyasmire, hogy hűha, na, ez tényleg koppenhágai hang.
Csönd volt a gyárban is (már amikor a szobatársam nem ordított, és általában ordított vagy énekelt, állati jó fej), és pláne csönd volt a szállodában. Hazaérve az albérletbe, ez volt talán a legsokkolóbb, hogy két hét nyugalom után betolakodott a városi élet a szobámba.