Szóval az úgy volt, hogy sikerült az első út képeit nyomtalanul eltüntetni. Mentés volt, persze, de azt meg a Crashplan tüntette el. Mindegy. Csak azok maradtak meg, amiket a galériába anno feltöltöttem. Szinte kivétel nélkül lekicsinyítve.
Update: na, aztán most pár nap után eszembe jutott, hogy anno még kiírtam DVD-re is, és van is egy csomó poros DVD, “egyszer majd át kéne nézni, és kidobni a picsába” címkével. Na. Közte van, és még olvassa az olvasó, és épp másolja vissza a gépre… vannak még csodák.
Szereztem okos képnagyítót, és na, mi legyen, mi legyen, nézzük mit tud csinálni a képekkel. Szóval elkezdtem átkotorászni a régi képeket, és már annyira nem is bántam, hogy csak így maradtak meg, úgy nagyjából vérciki turistafotó mind. Ami annyira nem izgat, de a fejemben sokkal előnyösebb képek élnek. Éltek.
Na mindegy, párat kiválogattam, már csak azért is, hogy ha már kitaláltam, akkor meg is csinálom.
A tapasztalatok… háttőőő… vegyesek, de alapvetően jók. Akár a négyszeresre nagyítás is adhat értelmes végeredményt, de úgyis 2000 pixel szélesre kicsinyíteném, akkor meg minek.
Timon kivétel.
Aztán… ha már úgy nézem, hogy az 1:1 képernyőképet lementem (azaz a képnézegető felskálázza oda, ahová az okos képméretező) és összehasonlítom, akkor már nem annyira nagyon őrületesen nagy a különbség.
Persze, látszik, persze persze meg minden… de úgy kb. 1%-ot ad a kép értékéhez, és még így is vérciki maradt majd’ mind.