Napok óta forog a fejemben a gondolat, hogy mikor kezd terjedni az az alternatív valóság, amiben Ukrajna támadta meg Oroszországot.

Nos, úgy tűnik, nem kell sokáig várni.

Az első, amin fennakadtam, az az “illegitim ukrán vezetés” volt. Korábban ezt így nem láttam megemlíteni¹, de ezek szerint beszivárgott már a szakmai hírek közé is.

Most pedig a Telex cikke jött szembe: “A Magyar Nemzet szerint a bucsai mészárlás »hamis zászlós színjáték«” volt. Ismerős a minta, előbb bizonytalanságot kelteni (nem kell hogy bármi alapja legyen, csak elég sokszor és hangosan kell mondani (v.ö.: 1984), aztán már bátran lehet konkrétan az ellenkezőjét állítani.

“The Party said that Oceania had never been in alliance with Eurasia. He, Winston Smith, knew that Oceania had been in alliance with Eurasia as short a time as four years ago. But where did that knowledge exist? Only in his own consciousness, which in any case must soon be annihilated. And if all others accepted the lie which the Party imposed -if all records told the same tale — then the lie passed into history and became truth. ‘Who controls the past,’ ran the Party slogan, ‘controls the future: who controls the present controls the past.’ And yet the past, though of its nature alterable, never had been altered. Whatever was true now was true from everlasting to everlasting. It was quite simple. All that was needed was an unending series of victories over your own memory. ‘Reality control’, they called it: in Newspeak, ‘doublethink’.”

“A párt szerint Óceánia soha nem állt szövetségben Eurázsiával. Ő, Winston Smith, tudta, hogy Óceánia már négy évvel ezelőtt is szövetségben volt Eurázsiával. De hol volt ez a tudás? Csak a saját tudatában, amelyet mindenesetre hamarosan meg kell semmisíteni. És ha mindenki más elfogadta a hazugságot, amelyet a Párt erőltetett – ha minden feljegyzés ugyanazt a mesét mondta -, akkor a hazugság átment a történelembe, és igazsággá vált. »Aki a múltat irányítja« – szólt a párt szlogenje – »az irányítja a jövőt: aki a jelent irányítja, az irányítja a múltat«. És mégis, a múlt, bár természeténél fogva megváltoztatható, soha nem változott. Ami most igaz volt, az az örökkévalóságtól örökkévalóságig igaz volt. Egészen egyszerű volt. Csak a saját emlékezeted feletti győzelmek végtelen sorozata kellett hozzá. »Valóságkontrollnak« nevezték: újebszélül »duplagondolnak«.”

(Az angol rész az eredetiből van, a magyart nem mertem betenni, szóval fordítottam egyet. És olyan, amilyen.)

Mit is akartam még… mindegy is.

1. Fontos megjegyezni, hogy kerülöm a napi politikát. Hogy miért, arról majd talán máskor. ↩︎