Eredetileg azért kerekedtem fel, mert meg akartam nézni Yayoi Kusama tükrös installációját. Ez eredetileg először Tókióban nem láttam (már nem emlékszem, hogy azért, mert messze volt, vagy csak), de most így, hogy útba esett, nem hagyhattam ki.

A poén, hogy nem érte meg. Már nem az utat, meg az egyébként méregdrága jegyet (145 DKK, kb. 7000 forint, de lövésem nincs hogy itthon milyenek a jegyárak), mert amúgy maga az installáció meg a múzeum kínálata bőven megéri ezt, hanem a gyilkos sorban állást, és az egy percre limitált bámészkodást, ami arra elég, hogy jó, láttam, szevasz. Amúgy itt egy videó, ami elég jól bemutatja hogy mizu.

Aztán… nekem úgy tűnt, hogy kicsit túltolták a fekete dolgot, már a Black Lives Matter és társait. Bááár tény, hogy akadt pár igazán erőteljes valami (nevezzük installációnak), de az, hogy közben itt-ott (mindenhol, az adott szárnyon belül) videóinstallációk, vetítések zúdultak rám… hááát… egy idő után már igazán nyomasztó volt.

De ha ez volt a cél, akkor bámulatosan jól megoldották.

Modern művészet… máig nem tudom, hogy amit a néni nézeget, azt egy kiállítási terület, vagy a karbantartók egy kuckója (vagy épp folyamatban egy új műtárgy, vagy gyöngyszakkört tartanak néha).

Aztán volt egy csomó fura dolog, amiket lehetett tekergetni….

Vagy épp magától mozgott…

De talán ez volt az, ami a legjobban megfogott (talán mert ez az egyik legegyszerűbb valami), az a működő légkondiból a serpenyőbe csepegő és elpárolgó víz (amit aztán a légkondi megint kiszed a levegőből és megint lecsöpög és megint elpárolog….

Tök más történet, de vannak elég szép terek az épületen belül is.

És kívül is.

És érdemes is kint mászkálni:

Szóval ha nincs mocsok idő, akkor bőven megéri a fél óra vonatozást (hétvégén kb. 100 DKK oda-vissza, szinte olcsó), sok olyan dolgot látni, amit egyrészt máshol nem, másrészt meg ép ésszel kitalálni nem lehet 🙂