De akkor legyen itt egy új, ha már belefutottam, ez pedig a tavalyi évből való, és egy új korszakot jelez:

Szóval ez a 令和 (reiva).

Szép, szép, de miért olyan nagy szám?

Először is, ez egy vadi új korszak kezdete. Az uralkodó császár – igen szokatlan módon – úgy döntött, hogy nem várja meg míg elhalálozik, hanem amíg még ügyesen lehet, lepasszolja a trónt a fiának. Ez a lépés is azt a reményt keltette a népen (jaja, citation needed, szóval állítólag), hogy most egy merőben új, fellendülő korszak kezdődik.

Aztán ami nekem elsőnek feltűnt (na nem mintha annyira okos lennék, csak benne volt a hírekben), hogy ez az első olyan kandzsi ami nem a kínai, hanem a japán irodalomból származik (vagy mégsem). Szóval végre nem a kínaiaktól lopott örökölt dolgokkal írnák le a jövőt.

Aztán a jelentése. Na, ez olyan, hogy többféle értelmezése van, az adott szituációban a hivatalos értelmezés a szépséges harmónia. Szóval remélik, hogy minden nagyon szép, és minden nagyon jó lesz.

Nos, így, 2020 áprilisában, az éppen frankón terjedő koronavírus mellett ez egyelőre sajnos nem úgy tűnik hogy beválna.

Mindenesetre – nyilván az új éra okán is -, a 2019-es év kanjija a 令 (rei) lett. Itt megint vicces, hogy ezt akkor hogy is kell érteni, őszintén szólva nem tudom kibogarászni a sok fordításból, hogy merre is van az előre.

Nagyjából ennyit eddig is tudtam, ám most kicsit jobban utánaolvastam ennek.

A lényege, hogy 1995 óta él ez a szokás. Az év kandzsiját szavazással választják ki. A szavazást egy alapítvány bonyolítja le, amelyik amúgy is nyilvántartja a kandzsikat, tanulási nehézség szerint.

Szavazni elvileg bárki szavazhat (mármint aki amúgy is, japán állampolgár, nincs eltiltva a közügyektől, ilyesmik), így kicsit fura nekem kétszázezret is csak alulról közelítő szavazatszám. Igaz, amikor nagyon sokan szavaztak, akkor is csak félmillió körüli szavazat érkezett. Összehasonlításképp, Japán lakossága 126 millió körül van, szóval nagyon durván számolva, idén kb. minden hatszázadik ember érezte fontosnak hogy beleszóljon.

Viszont így az is érdekes, hogy így is több mint tíz százalékot kapott a szai, ami katasztrófát (is) jelent.

Akárhogy is, elég sokan gondolták hogy ez az év egy katasztrófa volt, ami nem is csoda, elég ha csak az idei tájfunra gondolunk.

Ami után meg iszonyat hőség következett. Mindkettőbe százak haltak bele.

Egyébként 2004-ben már választották ezt a jelet. Tavaly (amikor Kitaójiban laktam) az év jele a kita (észak) volt. De nem miattam, hanem Észak-Korea miatt.

A kandzsit általában Seihan Mori rajzolja fel, aki a Kiyomizu-dera főpapja (vagy valami olyasmi). A helyszín mindig(?) ugyanaz, amúgy látogatható helyen van, de ilyenkor gondolom lezárják.

A 災, ami más néven wazawai egyébként egy viszonylat könnyű kandzsi. Úgy néz ki mint egy ember (人 – hito), aki szalad, mert lángol a haja.

Hát, nagyjából ennyit találtam hirtelen.