Megjegyzés: fej- vagy fülhallgató ajánlott!

Először is, a város viszonylag élhető. Legalábbis nem annyira gáz a zajszennyezés, mint ahogy azt vártam.

Persze így utólag már hallható a távoli sziréna, dudálás (2:18-nál is), a távoli légkalapács, de ezt akkor, ott nem nagyon vettem észre. Azon morogtam magamban, hogy még csak egy dudálást se hallani. Pedig de.

De persze az, hogy mennyire zajos a város ezer mindentől függ. Pár utcányi távolság is rengeteget számíthat.

Meg persze az is, van-e épp futóverseny a városban.

A Starbucksban persze ocsmány a zaj, de legalább van ingyen wifi…

Aztán olyan is van, hogy vonat is van a városban.

Aztán külön postban lehetne értekezni a sokféle metróvonal sokféle kocsijáról, de az ilyesmi nem nagyon vonz… de azért itt egy rövid metróút.

Mert ez egy metrós város. Persze lehet hogy buszos, de én azokra nem mertem felszállni.

Aztán van még olyan, amit a Moonstruck Eateryben vettem fel.

Aztán van olyan, ami felé haladni kéne. A Brooklyn bridge lábánál kempeltem, és volt időm az effélére (és a szél se fújt rettenetesen):

A jobb oldalról hallatszó bosszantó zörgés a vasúti hídon közlekedő szerelvényeknek köszönhető.

A balról hallható zörgés pár turistának.

A végére hagytam azt, ami ki tudja hogy milyen. Pár utcányi séta késő délután, Manhattanben.

Nagyjából ennyi. Sok-sok ötletem van, hogy hogyan lenne értelme ezt folytatni. Talán majd legközelebb.

Kicsit töprengenem kellett, hogy ugyan, mégis hogyan telt el a tegnapi nap. Eleve nem keltem túl korán, aztán meg eltelt a fél nap azzal, hogy bejutottam a városba, kerestem egy nyugis helyet, és rendezgettem a blogot.

Mivel szokás szerint nem mentem sehová, így aztán azt se tudtam hogy hol vagyok, ezért kissé fura volt, hogy ismerős helyet látok. Aztán leesett, hogy ez bizony az a hely, ahol anno sokat harcoltam az űrlények ellen.

Úgy voltam vele, hogy ez is van olyan program mint a többi, és megkíséreltem felidézni a könyék ismerős pontjait. Az első ugye mindjárt adja magát, ha már ott a központi pályaudvar.

Mindenesetre eléggé olyan, mint ahogy azt a filmekben látni. Még akkor is, ha amúgy tök másképp képzeltem el, egyszerre nagyobb is meg kisebb is, nehéz megfogalmazni.

A következő állomás a Bryant Park volt, ahol tulajdonképpen fel is adtam a dolgot. Egyrészt mert elfáradtam, másrészt meg a park nagyon nem olyan volt, mint ahogy az majd lesz. Nagyjából csak az volt ismerős, ahol be kell ugrálni a pályára, mert most még vásár van meg minden, sehol egy koreai supersuitos ellenség.

Közben próbáltam valami hihető képeket alkotni a városról. Oké, már induláskor tudtam, hogy ami nálam van (lesz) technika, az csak korlátozottan lesz alkalmas az efféle mókára. És valóban. De azért sikerült pár dolgot úgy elkapni, ahogy szerettem volna.

É ha már a környéken voltam, akkor irány a Times Square.

Ja. Hát. Bámulatos, hogy hogyan képesek a semmiből valamit csinálni. Mert amúgy semmi. Egy tér. Ja, sok neon (oké, LED). Hűha. Szóval állati nagy katarzist nem éltem át.

Update: egy felvétel.

Ekkora általában már eléggé kivagyok, a biológiai órám szerint olyan hajnali kettő lehetett, így aztán húztam haza, tentizni.

Sikerült valamennyire hihető felvételt csinálni, szóval a fej- vagy fülhallgató ajánlott.

Azt, hogy a fenti két felvétel hol készült nem lehetetlen kitalálni, ezt meg egyenesen túl könnyű:

De aki a következőt a térképen elhelyezi… az esetleg ott lakik mellette, de más aligha: