Koppenhága

Az első, és legfontosabb dolog: az alábbiakat két hét tapasztalatai alapján írom, és abból a két hétből is tulajdonképpen csak pár, késő délutáni séta alapján.

Talán a legkönnyebb a végén kezdeni. Hazaérve két dolog tűnt fel először. Az egyik, hogy milyen zajos a város (Székesfehérvár). Persze ennek lehet az is az oka, hogy elég mozgalmas környéken lakom.

A második pedig a “másodrendű frissességű” áruk (még mindig Székesfehérvár). Már-már fonnyadásnak indult zöldségek1 és fáradtan lapuló felvágottak fogadtak itthon. Oké hogy szombat volt meg Spár, de na, akkor is.

A egy nagyobb mászkálást tudtam megejteni, mert alapvetően ugye dolgozni mentem, és csak a hétvégén volt időm. Szombaton megnéztem a tengerpartot, és az (meg persze az előző hét) elég is volt ahhoz, hogy elfáradjak, és visszavonszoljam magamat a szállodába, aludni.

Vasárnap viszont valami haditengerészeti nap volt. Kipakolták a technikát, pl. egy HK417-et meg P320-at, meg úgy kb. mindent, ami van. Plusz a vegy- és sugárvédelmi cuccokat, autóbontó eszközöket, bombakereső kamerát, drónokat. És ezeket kézbe lehetett fogni, “ki lehetett próbálni”. Meg persze kutyát is hoztak, a gyerkőcök nagy örömére.

Hoztak repülőt is, gyanús hogy nem röpképes, hanem egy demó gépet, de akkor is. Meg fel lehetett menni egy hajóra, és lehetett tenni egy igen rövid sétát.

Engem meglepet, hogy nagyon sok nő és lányka volt, meg pár mami is az érdeklődők között. Oké, ingyen volt, de akkor is, nem gondoltam volna hogy egy nagyanyónak van kedve egy hadihajón bámészkodni.

A kaja.

Na, a kaja az érdekes dolog. Megkóstoltam pár halételt, és ehetőnek, sőt, némelyiket finomnak is találtam. A gasztrotúrának az tett be, hogy ezek a helyek korán zártak, így elég sokszor maradt a Burger King, mint utolsó lehetőség vacsorára.

A lányok.

Láttam pár őrület aranyos lánkát, és úgy alapvetően szemrevaló teremtések. De ahogy itthon mászkáltam az utcán, a szép lányok aránya errefelé előnyösebb.

Ja, hygge. Hát, nem tudom. Okés, általában úgy mondanám hogy nem igazán idegbetegek, de a kollégáim azért panaszkodtak rendesen. Hogy drága minden, és az állam azért nagy zsivány. Talán a legtalálóbb lenne azt mondani, hogy elvannak. És láthatóan jó életkörülmények között (bár ugye a város csak egy pici részét láttam, az országot meg úgy egyáltalán nem).

Ennyi talán elég is. Úgyis csak a tévedéseim számát szaporítanám a továbbiakkal.

  1. Azóta már bőven akadt kifejezetten fonnyadt is.