…sőt, esetleg máshol se.

Naszóval, amikor megláttam Abroad in Japan videóját, egyből lefagytam, mert mindjárt az első “hibát” magam is elkövettem nem egyszer. Persze mások is, de sose voltam benne biztos, hogy ők nem szintén turisták, valami szintén elmaradott környékről, hihi.

Aztán a többi is olyan volt, hogy elhittem – és amúgy elhiszem -, hogy az, aki évek óta él az országban, az jobban ismeri a szokásokat mint én.

Aztán az orrfújás… a japán srác külön kiemeli, hogy egyénenként más a megítélése, és a jelen helyzetben¹Mivel rendesen benne járunk a COVID járványban, felteszem erre céloz. érzékenyebben reagálhatnak rá, szóval ha lehet, kerülni. A saját, páréves tapasztalatom az az, hogy figyelmen kívül hagyják, de elvileg az tényleg egy japános szokás²Ja, most látom (hallom), hogy ez is benne van a videóban…, hogy ami zavaró, vagy épp konfrontációt szülne, azon keresztülnéznek, ami kissé gáz, mert én, a barbár, sose tudom, hogy azért nem kergetnek meg bottal, mert nem csináltam semmi rosszat, vagy azért, mert inkább nem törődnek vele, kisebb macera így.

És igen, sok dolog van, amit a japán srác is megerősít, hogy ne. Például a rizsbe szúrt pálcikák, vagy ölelkezés nyilvános helyen.

És persze olyan is van, amit nagyjából sehol sem néznek jó szemmel. Például a szemetelés, vagy tömegközlekedésen (pláne ha az zsúfoltabb kissé) ordibálni a telefonba. Különösen ha kb. ilyen a beszélgetés: “- Na mizu? …. – Semmi, semmi, csak gondoltam felhívlak.”

Ja, bazmeg, kurva fontos volt.

Aztán persze az is igaz, hogy ez egyetlen japán ember véleménye, ha megkérdeznék egy másikat, lehet hogy teljesen másokat mondana.

Vagy nem.