Vagy valami olyasmi.

Kicsit töprengenem kellett, hogy ugyan, mégis hogyan telt el a tegnapi nap. Eleve nem keltem túl korán, aztán meg eltelt a fél nap azzal, hogy bejutottam a városba, kerestem egy nyugis helyet, és rendezgettem a blogot.

Mivel szokás szerint nem mentem sehová, így aztán azt se tudtam hogy hol vagyok, ezért kissé fura volt, hogy ismerős helyet látok. Aztán leesett, hogy ez bizony az a hely, ahol anno sokat harcoltam az űrlények ellen.

Úgy voltam vele, hogy ez is van olyan program mint a többi, és megkíséreltem felidézni a könyék ismerős pontjait. Az első ugye mindjárt adja magát, ha már ott a központi pályaudvar.

Mindenesetre eléggé olyan, mint ahogy azt a filmekben látni. Még akkor is, ha amúgy tök másképp képzeltem el, egyszerre nagyobb is meg kisebb is, nehéz megfogalmazni.

A következő állomás a Bryant Park volt, ahol tulajdonképpen fel is adtam a dolgot. Egyrészt mert elfáradtam, másrészt meg a park nagyon nem olyan volt, mint ahogy az majd lesz. Nagyjából csak az volt ismerős, ahol be kell ugrálni a pályára, mert most még vásár van meg minden, sehol egy koreai supersuitos ellenség.

Közben próbáltam valami hihető képeket alkotni a városról. Oké, már induláskor tudtam, hogy ami nálam van (lesz) technika, az csak korlátozottan lesz alkalmas az efféle mókára. És valóban. De azért sikerült pár dolgot úgy elkapni, ahogy szerettem volna.

É ha már a környéken voltam, akkor irány a Times Square.

Ja. Hát. Bámulatos, hogy hogyan képesek a semmiből valamit csinálni. Mert amúgy semmi. Egy tér. Ja, sok neon (oké, LED). Hűha. Szóval állati nagy katarzist nem éltem át.

Update: egy felvétel.

Ekkora általában már eléggé kivagyok, a biológiai órám szerint olyan hajnali kettő lehetett, így aztán húztam haza, tentizni.