Nem sok írni való van, egyrészt mert ez a két nap alapvetően repüléssel telt. Elröppentem Austinba, hogy meglátogassam a rég nem látott barátokat. Ez meg nem olyan, ami közérdeklődésre tarthat számot.

Talán csak annyira, hogy dacára a talán 17 évnek, mintha csak tegnap (oké tegnap előtt) lett volna hogy utoljára találkozunk, nagyjából semmi és senki nem változott. Csak a gyerkőcök lettek sokkal nagyobbak.

Úgyhogy most újabb pár óra repülés és reptérlátogatás következik.

Ja, és lőttem valami képet a fedlapra, mert kellett valami, semmi köze semmihez.