Csapongani fogok, mert egyszerre történt sokmminden is, meg tulajdonképpen semmi sem.

Ma voltam a B&H-nál. Ban. Ott. Tegnap (szombaton) is voltam, de akkor zárva volt. A gyanúm beigazolódott, az alkalmazottak, eladók úgy kb. fele kipában nyomult. A hely mindenesetre remek. Őrült sok pénzt lehetne ott hagyni, úgy hogy tulajdonképpen bámulatosan kevés dolgot hoz el az ember. Viszont az nagyon látszik, hogy 100%-osan ügyfélbarát.

Vetem új mikrofont (igen, tudom, tudom), és az eladó – amennyire a státusza engedte – próbált lebeszélni róla. Megnézte, hogy cserélik-e, és a lelkemre kötötte, hogy ha nem tetszik a stuff, vigyem vissza, kicserélik.

De hogy is kerültem én ide? Mert általában a másik irányba indulok.

Nos, egyszerűen arról van szól, hogy most nem volt elég idő Japánra. Meg megkívántam a steak-et (ehhez képest eddig még kb. csak steak-et nem ettem). Viszont a szabadságot ki kellett venni, és kitaláltam, hogy miért ne NYC. És én olyan vagyok, hogy ha kitalálok valami hülyeséget, akkor azt meg is csinálom.

Utólag már kicsit nyilvánvalóbb, hogy icipicivel több szervezés és/vagy gondolkodás nem ártott volna. Illetve egyelőre még mindig ott tartok, hogy ha járok még erre, akkor mindenképpen többet kell költeni a szállásra.

Nem mintha lenne vele valami konkrét baj, tiszta is, még az én mércém szerint is, csak éppen… olcsó. Azt kapja az ember, amit fizetett. És én keveset fizettem 🙂

Aztán lehet hogy megkedvelem majd, mert alapvetően nagyon hangulatos és életszerű. Végül is, én szoktam kíváncsi lenni arra, hogy hogyan élnek a helyiek.

Amit mindenképp másképp kellene majd csinálni:

• Ha lehet, kerülni a Lufthansát. Túl sok megalázóan béna dolgot műveltek már a jegyrendeléskor is, és a reptéren se volt sokkal jobb a helyzet (de legalább én nem késtem le a gépemet, nem úgy mint mások). Bizonyára remek cég, én nem vitatom, de én nem vagyok elég felkészült ahhoz, hogy velük repüljek.
• Tetszik, nem tetszik, alighanem fizetni kell majd egy rendesebb helyért, vagy nem átadni az ügyesen szerzett jó helyet másnak. Ez az egész jó tett helyébe jót várj dolog nagyon nem jött be eddig.
• Mobil WiFi. Oké, számtalan helyen lehet találni igyen WiFit, pl. minden(?) Starbucksban és McDonald’sban, és mindkettőből van rogyásig. De persze pont ott, és pont akkor nincs, amikor a legjobban kéne.
• Nem otthon felejteni az ibuprofent.

Amúgy maga az utazás minden várakozásom ellenére egész elviselhető volt. Pláne amikor már leszálltam, és lezuhanyoztam, és ettem is egyet.

Mivel marha nagy terveim nem voltak, és most sincsenek, ezért aztán nagyjából semmiről se maradtam le még.

Tegnap beszabadultam “a városba”, azaz Manhattanbe, és kissé lejártam a lábamat, úgyhogy ma lazább elfoglaltságok után nézek. De mivel igen remek az időjárás, alighanem úgyse fogom megállni, hogy ne mászkáljak mindenfelé.

Ez utóbbira a bevált módszer, hogy mindig arra megyek, amerre zöld (itt épp fehér) a lámpa.

Ennyi talán elég is, tegnap még sokkal több minden járt a fejemben, de mára már eléggé megkopott a jelentőségük.