XPS13

Kezdem azzal, amivel maradéktalanul elégedett vagyok, aztán haladunk tovább.

A kijelző

3200×1800-as felbontás. Sajnos érintésérzékeny, ami többször hátrány mint előny. A fényes felület jót tesz a színeknek és a kontrasztnak, ezt elfogadom mint kompromisszumot. A keskeny káva (InfinityEdge) nagyon jól hangzik, látványnak se utolsó, viszont használat közben az ember keserűen konstatálja, hogy annyira azért nem volt jó ötlet, mert kinyitáskor – becsukáskor egyrészt jó eséllyel összemancsolja a kijelzőt, másrészt (mivel ugye érintésérzékeny) szintén jó eséllyel elviszi a fókuszt valahová.

De tény, hogy a 276 ppi az 276 ppi1. A látvány elég jó az 1920×1080 után, pláne az előző laptophoz képest (matt kijelző, félnyomorék felbontás, halott színek, nevetséges betekintési szög2) nagy élmény. Persze minden kis szösz, porszem azonnal meglátszik rajta. Ez ilyen.

Ide tartozik a széles zsanér, ami hasonlóan gyűjti az összes szöszt, porszemet, és mindent (is). És ha már itt tartunk, a laptop alján lévő csálé csavarok miatt nem ajánlott az OCD-seknek3.

A hang

Mármint nem a zaj, amit kibocsájt, hanem a hangszórók hangja. Nem tudom hogy a többi gyártó hol tart, de ez egészen meggyőzött. Eddig a mono hanghoz voltam szokva, így aztán nem csoda, hogy élmény a térhatású hang. Persze nem egy boombox, de alapvetően soha rosszabb ne legyen.

Az akkuidő

Nekem megfelel. Olyan 5-7 óra lehet a nálam szokásos használattal (cset, filmnézés, net), de otthon nem fáradtam azzal, hogy kipróbáljam mit bír. Elengedő, megfelelő.

Az általános sebesség

Dacára az (elvileg gyors) SSD-nek és a viszonylag fürge i7-es CPU-nak4, a mindennapi használat során azért nem tépi le a hajamat. Sőt, a Microsoft csodálatos backup megoldása képes 100%-ra kihajtani az SSD-t, (ez amúgy alighanem inkább az alkalmazást minősíti) amin azért felhúztam a szemöldökömet.

A fotófeldolgozás viszont kellemesen használható. Még emlékszem az előző laptoppal átélt élményekre, amikor egyrészt a memóriából futottam ki, másrészt maga a CPU volt szűk keresztmetszet. Persze, lehetne gyorsabb, de elég gördülékenyen használható. A videovágást nem próbáltam, már csak azért se, mert azzal nagyjából bármilyen gépet le lehet dönteni, szóval minek.

A wifi

Kezd alakulni a dolog. A wifi egy jottányival se jobb mint a korábbi, sőt, talán hektikusabban működik. Érthetetlen szokása, hogy ha a gyárban vagyok, akkor nem látja a telefon mobil hotspotját, ha az 5 GHz-re van állítva. Ha 2,4 GHz-re állítom a hotspotot, akkor látja. De ez inkább a Windows nyomora lesz.

A windows

Hát, az egyiptomiak egész addig vígan kacagnak a dögvészen, a sáskahadon vagy a vérré vált folyókon, amíg elkerülik a Windows 10-et. Annál nagyobb csapás még nem sújtotta az emberiséget. Hosszasan lehetne sorolni hogy miért agyrém egyrészt használni, másrészt üzemeltetni (pláne heterogén környezetben, bár nem tartom kizártnak, hogy a tisztán MS környezet még nagyobb szopás).

A kedvencem az, hogy amikor lecsukom a gépezetet hogy szundítson, akkor rövidke tétovázás után elkezd fújni mint egy nagyon szerencsétlen formájú hajszárító, és juszt se alszik el – mint egy kissé élénk gyermek. Ilyenkor az a megoldás, hogy kinyitom, a gyanúsnak ítélt alkalmazásokat bezárom, és reménykedem, hogy immáron hajlandó lesz kussolni.

Megható, hogy az elavult és felhasználóellenes drag and drop vagy tologatásos módszer helyett már egy sokkal letisztultabb, fejlettebb, előremutatóbb és felhasználóbarátabb módszerrel lehet például olyan lényegtelen dolgot beállítani, mint a wifi hálózatok kívánt prioritása: parancssorból!

A komplett gép lementésére a Microsoft megoldása a logikusan a file history alá került (illetve nem is oda, de onnét a legkönnyebb megtalálni). Szerencsére ez egy igen fejlett szoftver, csak NTFS-re hajlandó menteni (vagy hálózatra) és pendrive-ra nem. És ez azért van így, mert ez így a jó. Szerencsére ha az adott pendrive-ot megosztjuk és ugyanazon a gépen csatoljuk, akkor már lehet rá menteni.

Az, hogy a táskában felébred, mert csak, már említésre se méltó.

Szóval ha valaki arra az élményre vágyik, hogy egy olyan eszközt használjon, amit ha elővesz a táskából, akkor működik, ha elteszi a táskába, akkor nem robban fel, nem gyullad ki, nem merül le, akkor vegyen egy jegyzetfüzetet.

De ha egy tamagocsit akar, amit párhavonta másképp kell babusgatni, és amúgy meg folyamatosan szopatják,  vagy csak szimplán nincs más választása, az vegyen windows laptopot. Így, most utazás előtt nem sok kedvem van az Ubuntuval szenvedi (főként azzal, hogy a Geosetter helyett találjak valami egyenértékű linuxos appot, mert az nincs).

Egyelőre ennyi, meguntam tovább írni.

Ja nem… a fények…

Még valami… a billentyűzet háttérvilágítása nem is rossz, de a sokkal-sokkal egyszerűbb és nagyszerűbb ledes reflektor ami a ThinkPad-ben volt, az sokkal jobb volt.

Osztán… valamiért kitalálták, hogy milyen jó az, ha világít a töltőkábel vége. Hát marha jó, éjjel nem tudom mivel letakarni. Továbbá az laptop elején vagy egy elég széles csík, ami akkor világít, amikor tölt a jószág. Hurrá. Jelezhetné akár hogy alszik-e vagy nem, teker-e a disk (SSD) vagy sem – bár akkor lebukna a Microsoft Botnet hogy megint szemlézi a gépemet -, vagy egyszerűen lehetne jóval diszkrétebb, mert éjjel bevilágítja az egész szobát5. Tudom, nem kéne az ágy mellett tartanom, de részben azért is vettem, hogy az ágy mellett tarthassam.

Update, 2017-06-11, erre ébredtem:

Az event logban baromi sok bejegyzés a semmiről, illetve arról, hogy a gép újraindult és egy teljesen érthetetlen dátum. Meg találtam még valami Dell Data Vaultot, ami kínlódik. Nakurvanyád, mi vagy te… hát, senki se tudja. Azt tudják(?) hogy szar, és valaki azt állítja, hogy valakik dolgoznak rajta. De nyugodtan kapcsoljuk ki. Ha meg nem kell bekapcsolni, akkor miért volt eleve bekapcsolva? Annyira undorító, hogy a friss laptop eleve therbe van baszva a gyári szeméttel… őrület.

Érik az az ubuntu.

  1. Amit viszont a Windows nem tud kezelni, bámulatos összevisszaságban jelennek meg az elkúrt fontok, nevetséges.
  2. Nem az, a maga idejében elég komoly cucc volt, de az már „rég” volt.
  3. Vagy azoknak, akiket bosszant egy amúgy drága holmi igénytelensége.
  4. most már értem hogy miért melegszik, én azt hittem hogy 7Y75 van benne, és nem fért a fejembe, hogy azzal a hét wattal hogy bír ennyire fűteni.
  5. A ThinkPad ezen a téren sokkal gonoszabb volt, azon rút zöld fények ragyogtak, amiket viszont leragasztottam, majd leszedtem a ragasztást mert vékony volt, és névjegykártyából vágtam rá fedést, az már eleget tompított.

NBP filesize is 0 Bytes – pxe + uefi

Ha már blog, akkor következzen a mai napra rendelt tanulság.

Laptopot kellett lementeni, ebben semmi macera nincs általában. Hálózati boot, clonezilla, szia. A probléma akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy ez egy UEFI-s laptop. Eddig nem volt ilyen modern berendezésünk – jó, volt, de azt nem akartam így menteni – így ezidáig szintén ingerküszöb alatt maradt a hálózatos mentés beállítása.

Alapvetően ezzel se volt baj. A következők kellettek a dhcp konfigba (dhcp3, a dhcp4 elvileg már fejből tudja):

option architecture-type code 93 = unsigned integer 16;

Illetve pár feltétel ellenőrzése:

if option architecture-type = 00:00 {
 filename "BIOS/pxelinux.0";
 } elsif option architecture-type = 00:09 {
 filename "EFIx64/syslinux.efi";
 } elsif option architecture-type = 00:07 {
 filename "EFIx64/syslinux.efi";
 } elsif option architecture-type = 00:06 {
 filename "EFIia32/syslinux.efi";
 } else {
 filename "BIOS/pxelinux.0"; 
}

 A régi, „bios” holmit egy az egyben átrámoltam a BIOS/ alá, és csináltam egy EFIx64 könyvtárat. A kernel.org-ról letölthető a komplett syslinux, abból ki lehet mazsolázni a szükséges darabkákat. Minden nagyon vidám és boldog volt, egész addig, amíg ki nem derült, hogy a nyomorult laptop azértse akar bootolni. Azt, hogy miért kiírta ugyan, de kb. 0.25 másodpercig, utána az el is tűnt. A technika csodája – 60 FPS-sel rögzíteni képes telefon – segített az elvillanó felirat elolvasásában. És lám, ez volt a hibaüzenet:

NBP filename is EFIx64/syslinux.efi
NBP filesize is 0 Bytes
Downloading NBP file...

PXE-E99: Unexpected network Error.

A megoldás végül is csak annyi volt (kihagyom a sok google–zsákutcát), hogy a meglévő tftpd csomagot kellett leszedni, és a tftp-hpa csomagot feltenni helyette (apt-get remove tftpd && apt-get install tftpd-hpa).

Amúgy is, kb. minden leírás a tftp-hpa csomagot javasolja, én persze anno azért se azt tettem fel. Eddig működött is, csupán most szerzett egy-két órányi bosszankodást.

A tanulság: ha azt írják hogy használj tftp-hpa-t, mert az jó, akkor használd azt, vagy előbb-utóbb meg fogsz lepődni és jöhet apt-get remove tftpd && apt-get install tftpd-hpa.


[zotpress collection=”A5SQEJ7T”]