Vasútmúzeum

Hát, ez egy elég sikertelen nap lett.

Eleve nem nagyon volt kedvem elindulni, de kirakodóvásárt tartottak egy viszonylag nem túl távoli templomnál. Hát, túl sok ruha, túl sok fura helyi kaja, és túl kevés érdekes csecsebecse. Vagy rossz évszakban jöttem, vagy későn értem ki (dél felé), vagy mégis inkább a másik helyre kellett volna menni (bár venni nem akartam, akarok semmit).

Viszonylag hamar át is küzdöttem magamat az embereken, és töprengtem, hogy na, akkor most merre tovább.

A térképen megláttam a Vasútmúzeum jellegzetes képét, és ugyan sok kedvem nem volt hozzá, de ha már itt vagyok, közel, akkor miért ne?

Át is sétáltam, és 1200 yen kifizetése után be is mehettem.

Hát… először húztam a számat, mert volt pár vonat kitéve, és nagyjából mindenhol az volt, hogy hozzá se nyúlj, mert csak.

Beljebb azért már egész jó a helyzet.

Be lehet menni pár kocsiba, mozdonyba1, ki lehet próbálni pár bigyót, meg lehet nézni hogy hogyan működik a jegyolvasó automata.

Illetve meg lehet nézni a vonatfordítót is.

Tulajdonképpen még nekem is egész érdekes volt, pedig én csak kényszerből szállok vonatra, és nem vidám utazás, hanem inkább büntetés az egész, szóval nem vagyok egy nagy vasútrajongó.

Kicsit még kiláttam a kilátó részről, gondosan kerülve a pókokat, és tartózkodtam a szaladgálástól is.

Már épp ott tartottam, hogy a mérsékelt élvezetek végére jutva, hazafelé vettem az irányt, amikor a vonatfordító mellett – ahol a kijárat felé lehetett/kellett volna eljutnom, bőszen elkezdték lezárni az átjárást. Kitaláltam, hogy bizonyára most lesz a vonat megfordítása. Na, ezt jól lefilmezem, gondoltam én. Ám mivel túl ügyes akartam lenni, mindent levettem a kamerán (fényképezőgépen), élességet, kontrasztot, szaturációt, hogy majd itthon jól adok neki. Ezzel sikerült elérnem, hogy fekete-fehér lett a kép.

A vonat odafele etetéshez ment, megrakták szénnel és feltöltötték vízzel, és indult is visszafelé. Ekkor viszont jött a lányka, hogy szelfibottal tilos ám ott mindenfélét csinálni, nekem meg nem volt kedvem tartani a kamerát, úgyhogy maradt az elrontott, fekete-fehér felvétel.

Oké, így leírva azt hiszem hogy lehetett volna rosszabb is a nap, de na, nem így terveztem 😀

 

  1. Itt adta volna magát a gömbfotó, de természetesen a gömbkamerát otthon felejtettem, mert miért ne…