Hangzatos cím

…kellene, hogy na, indulok vissza.

De semmi blikkfangos nem jut az eszembe, meg amúgy is, kedvem sincs gondolni arra, hogy holnap Ószaka, aztán reggel meg korán kelés, és futás a reptérre.

Talán azért is, mert az utóbbi pár napot gajdzsinkodással töltöttem. Nyilván eddig is kilógtam a japánok közül a sorból, de most végképp felvettem a turistatempót. Tébláboltam a bevásárlós részeken, meg úgy egyáltalán, nem törődtem semmivel sem. Igazán kellemes és pihentető volt.

Gajdzsinkodós est

Nem sikerült a mutatvány, hogy kevesebb pénzzel érkezzek mint szoktam, és több pénzzel menjek haza mint szoktam. Pedig nincs steakhouse a környéken, és az indiai étterem is túl messze van (vagy én vagyok túl lusta).

Ezer yen alatt kényelmesen meg lehet kajálni. Itt mindjárt az első tétel a カツ丼, amivel bármikor el lehet csábítani.

Ma is krúzoltam egyet a városban, vettem pár apróságot, például a kedves szomszéd néninek, aki a lakást vigyázta míg távol voltam, mert kellett valaki, aki beengedi a gázszerelőket. Hazafelé viszont elkapott valami igen pogány esőzés.

Persze valaki nyitva hagyta az ablakot, aminek köszönhetően valakinek szarrá ázott a laptopja1. Erre valaki mit csinált? Bekapcsolta  laptopot és elkezdett rajta játszani, mert az fűti rendesen a gépet. Valakinek kiszáradt a laptopja, és még nem pukkant fel. Valaki most nagyon úgy érzi, hogy pár jó szándékú kami tuti kószált a környéken.

Bárhogy is, elfogytak a napok, ideje lenne összepakolni a cuccaimat, de iciripiciri kedvem sincs hozzá.

  1. Tegyük hozzá hogy baszomdrága laptop, mert valaki úgy gondolta, hogy több évre vesz laptopot.

将軍塚, Shōgunzuka

Ez egy olyan hely, ahová már jó ideje el akarok menni. Messze sincs, meg állítólag fasza hely.

Nem is volt gond, eltekintve egy rövidítéstől…

Ami elvileg akár út, járda is lehetne, de gyakorlatilag egy csapás, ami itt még egész felismerhető.

Később rosszabb lett, annyira, hogy lefotózni se volt hangulatom, mert a kullancsokon és emberevő pókokon járt az eszem. Nos, még élek, remélem hogy reggelre sem fogok átváltozni.

Akárhogy is, de felkaptattam. A belépő 500 yen, és bő fél órával a zárás (délután öt) előtt értem oda. Szűken, de elég volt az idő, de ez, hogy ötkor zárnak, nagyon keresztül húzta az összes time lapse meg alkonyatos terveimet. Mondjuk az is, hogy a város meglehetős párafelhőben lapult, köszönhetően a tegnapi esőnek meg a mai napsütésnek.

Kiotó. Az állomás, a torony meg egyáltalán. Kalapálhatnék rajta, de tényleg így nézett ki.

Szóval csak ezért kár lett volna felkaptatni ide. Viszont maga az épület elég szép. Belülről is, de arról nincs saját fotóm. Mondjuk másnak is csak hitvány. De – bár a fotózás maga nem volt tiltva, az állvány meg ilyenek igen, az meg kellett volna a rendes gömbfotóhoz.

De kívülről se kutya.

[image_magnify src=”/wp-content/uploads/2018/06/Shogunzuka_s.jpg” src_big=”/wp-content/uploads/2018/06/Shogunzuka.jpg” w=”16418″ h=”6641″ alt=”Naaagy kép” /]

Ez eddig kb. tíz perc alatt megnézhető, pláne ha dög meleg van és pára.

Lihegnek a tollas jószágok, nem feketét kellett volna felvenni…

Viszont a templomkert minden eddiginél megkapóbb.

Itt sokkal-sokkal több időt el lehetne tölteni, pedig nem egy nagy terület, de igen ügyesen van elrendezgetve. Még az sem kizárt, hogy még egyszer visszamegyek.

CROSS Burger

Jajj, ki is ment a fejemből, Arashiyamába érve megnéztem ezt a hamburgerest. Mondjuk ha előtte rendesen megnézem a térképen hogy mennyire is van messzire, akkor lehet hogy nem mentem volna, mert Arashiyama ezen részén – rajtam kívül – egy szem turista sem volt. Ami azért nagy szó. Igaz, ember se nagyon. (Mondjuk amúgy is, most valahogy örvendetesen kevés turista tipródott a környéken.)

Mert azért kellett ám sétálni egy keveset. Végül is megérte, ha nem lettem volna farkaséhes, akkor tényleg élvezettel fogyasztottam volna el a hamburgert, mert igen gondosan készítették el. A trükk lényege, hogy kihozzák a félkész majdnem kész ételt, részben hogy jól meg lehessen csodálni, meg hogy becsszó benne van minden, ami kell. Oké, a fotók hitványak, éhes voltam, enni akartam, nem termékfotózni. Szerencsére van pl. Instagram oldaluk.

Már csak össze kell ragasztani.

Mert amúgy van benne mindenféle, tényleg elég komolyan megépített valami. Nade hol a a sajt? Mert ez amúgy sajtburger. Ekkor jön a trükk, jön a kislány egy apró serpenyővel, amiben az olvasztott sajt türelmetlenkedik, és ezt a sajtot kecsesen rákapirgálja a húspogácsára.

Nagyon lestem, de meg tudta úgy csinálni, hogy a sajt ne  szaladjon túl. Jó étvágyat.

Nyilván nem feltétlen kell a nagy csiribú, és készre is csinálhatnák, de olyat mindenhol csinálnak, abban semmi érdekes nincs. És mivel eléggé kiesik a nagyvilágból, ezért elkél nekik a reklám.

Emeletes tányérokkal, salátával, jegesteával együtt 1680 yen az ára. (Átszámolva sok, meg amúgy is, ebből kétszer megebédelek. De úgy vélem megérte.)

Igen, volt földrengés

Szóval igen, volt ma földrengés, méghozzá a számomra szokatlanul élénk földmozgás.

Már ébren voltam, amikor marha nagy zörgésbe kezdett minden. Kb. mint amikor elhúz a vonat a ház előtt, csak épp – mint arra hamar ráeszméltem – erre nem jár a vonat.

Marad a földrengés, amit alátámasztani látszott az is, hogy a zörgés után az épület is riszálni kezdte magát.

Na, ekkor kezdem gondolkozni, hogy oké, de most fussak, szaladjak, vagy mi legyen? Lévén hogy nincs hideg, eléggé hiányos öltözékben leledztem, és nem nagyon akaródzott így kivágtatni az épületből.

Amíg ezen töprengtem, véget is ért a csinnadratta. Ugyan később még volt pár pici mozgás, aminek legalább a felét behaluztam, de egyelőre semmi borzalom.

Az is igaz, hogy a rengések közepe jóval arrébb volt, és Ószaka sokkal jobban megérezte (amúgy épp most volt megint rengés), sok a sebesült, halott is akad.

Errefelé csak annyit láttam, hogy a nyílt pályán vesztegel egy vonat. Eddig nem tűnt fel hogy ott szokott volna héderelni, szóval ezt betudom a földrengésnek.

Amúgy ma arra készültem, hogy undok esős idő lesz. Ezzel szemben gyönyörű az idő, szépen süt a nap, felhős az ég, de csak annyira, hogy épp szép legyen. Sétáltam is egyet, elmentem a Yamashina állomásig1, mert ott bővebben akadnak boltok, és bevásároltam. Ha már ilyen vészes időket élünk, legalább a hűtőben legyen valami.

A fentiek alapján elnapolom az Ószakai kirándulást, amúgy is csak azért akartam menni, mert hogy szép idő van, nehogymár pont ilyenkor heverésszek itthon. De így is van elég bajuk, nem kell nekik még plusz egy gaijin is 😀

  1. Ez amúgy bő két kilométer, és egy megállónyi távolság. Otthon az Astoriáig 1.9 kilométer, és ezen a távon van négy buszmegálló. De az Astoria – Keleti táv is csak 1.9 kilométer, és az is két metrómegálló, és ki tudja hány buszmegálló. Szóval errefelé azért kell némi elszántság legyalogolni egy megállót, de spórolok vele 210 yent.