The Second Anglo - Boer War, South Africa 1899 - 1902

The camera never lies – második hét

Ide most valami szép összefoglalót kéne írni, de sajnos az van, hogy ez a hét nekem túlságosan sok történelmet tartalmazott.

Mindenképpen érdekes volt viszont az eleje, ahol Hitler kevésbé ismert fotóit mutogatta Em. Azokat a fotókat, amin tükör előtt gyakorolja a beszédét, elpróbálva a hatásos beszédet, gesztikulációt. Ezek a képek nyilván nem illenek a világhódító vezér képébe.

Hasonló kérdéseket feszegetett az előadás a (második) búr háború kapcsán, amikor is a beállított fotók mellett, amelyek azt hivatottak mutatni hogy mennyire jól gondjukat viselik a katonáknak, bizony előkerült pár kényelmetlenebb is. Olyan, ami hitelesebb képet mutatott a katonák sorsáról.

The Second Anglo - Boer War, South Africa 1899 - 1902

The Second Anglo – Boer War, South Africa 1899 – 1902

A többi rész nekem kihullott, ha nagyon akarnám összekamuzhatnám az előadásból hogy miről volt szó, de akit érdekel, az majd úgyis utánajár.

A kortárs média is érdekes ám, az ismert “sokkos állapotba került szíriai fiú” képe még valószínűleg sokaknak felrémlik. Itt viszont arról írnak, hogy azért nem is pontosan úgy volt, ahogy azt a (mainstream) média beállította.

The Camera Never Lies – első hét.

Elkezdtem egy online kurzus. Megint. Azért megint, mert már az elején annyi szokatlan kérdéssel találkoztam, hogy muszáj volt azokat jól átgondolni. De közben meg lemaradtam a kurzussal. Most már tényleg be kéne fejezni egyszer…

Madame Récamier portréja, Jacques-Louis David, 1800.

Madame Récamier portréja, Jacques-Louis David, 1800.

Rengeteget lehet tanulni abból, hogy az emberek mint megrendelők, vagy a művészek mint alkotók, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az idők során. Legyenek azok akár térképek, akár rajzok vagy festmények, fényképek. A festmények például gondosan beállított és elkészített képek, így remek lehetőséget ad arra, hogy benyomásokat szerezzünk az adott korról vagy személyről.

Egy fotó azonban kicsit más. Mindig érdekes az, hogy mi maradhatott le a képről, akár térben — balra, jobbra, bárhol –, akár időben: mi történhetett pár perccel, nappal a kép elkészülte előtt avagy utána.

Ez a kép az 1989-es, Tiananmen téri tüntetésen készült. A diákok egyfajta szabadságszobrot építettek a térre, alapvetően békés tiltakozásként.

A kínai diákok szabadságszobrot építenek — AP Photo/Jeff Widener

Kicsivel később készült egy másik, sokkal ismertebb kép is, aminek már teljesen más a hangulata, és teljesen más képet fest az eseményekről. Ez utóbbi kép már ismertebb.

A Chinese man stands alone to block a line of tanks heading east on Beijing’s Changan Blvd. near Tiananmen Square in this June 5, 1989 (AP Photo/Jeff Widener)

A manipulált képek

A képmanipuláció nagymesterei – a fürdőruhakatalógusok mellett – a politikusok. Nem feltétlen mert olyan ügyesek, hanem mert olyan szorgalmasak. A Fourandsix mutat pár példát is, például ezt:

Persze nem kell messzire menni, a magyarországi média is igyekszik menteni a menthetőt.

De néha az egésszséges élet (nevezzük úgy) követeli meg az ügyeskedést.

Paul McCartney cigarettával…

…és anélkül.

És persze a híradásoktól sem áll messze a valóság finomítása. Szerencsére nem csak a nagyon balfasz fotosoppolások buknak le, hanem a körültekintőbben módosítottak is.

Az meg már egészen vicces, amikor a valóságot “kissé” feltupríozó ügyeskedések élő adásban buknak le. (V.ö.: Mad City).

Csilliárd példát lehetne hozni még, de talán ennyi is elég.

 

Beszéljünk a perspektíváról!

Fotózás. A perspektíva egyetlenegy dologtól függ, mégpedig a téma és a fényképezőgép távolságától. Pont. Semmi, de semmi mástól.

Ezt persze sokan vitatják, általában valami ilyesmire hivatkozva: “A nagylátószögű objektív gyújtótávolsága mindig jóval rövidebb mint a képátló, képalkotására az jellemző, hogy a perspektivikus hatást fokozza.” [zotpressInText item=”{X8AC4JC6,117}”] Nyilván azért, mert így látszanak a közeli elemek. Ha csak a távoliak látszódnának, nem állna meg ez az állítás.

De ha “a sevcsikben” csak egyet tovább lapoznak, máris két dolgot vehetnek észre. Egyrészt hogy pontosan azt a képet rakták be a szerzők amit én még lusta voltam megcsinálni (és macera is megfelelő helyet találni), másrészt ahol állandó a tárgytávolság, ott állandó a perspektíva (ugyanaz a kép, csak máshol van körberajzolva könyörgöm), viszont ahol a perspektíva változását szemléltetik, oda bizony ki is van írva, hogy “tárgytávolság változása esetén”.

Sokat tovább lapozva újra előkerül a téma: “Bármilyen gyújtótávolságú objektívvel készítünk felvételt ugyanarról a helyről, a párhuzamos vonalak összetartása és az előtér, valamint a háttér tárgyainak aránya nem változik, csak a kicsinyedés mértéke különböző. A rövid gyújtótávolsággal készített képet a hosszabb gyújtótávolságnak megfelelő nagyobb méretre nagyítva, a két kép pontosan fedné egymást.” [zotpressInText item=”{X8AC4JC6,262}”]

De volt aki sokkal egyszerűbben fogalmazott: “Világosan megfogalmazva a kérdést: a távlati hatást csak a felvétel helye határozza ugyan meg, a felvételezési hely megválasztását viszont az objektív gyújtótávolsága szabja meg.” [zotpressInText item=”{G5ADPTWW,31}”]

Természetesen ezt más fotósok is tudták: “(B) I returned another day and, from greater distance than A, I used a 19-inch lens to make this photograph. … (C) I then made this image from about the same distance as B, using a 10-inch lens ob the platform if my car. Note that cropping to show only the clock tower gives the same perspective as in B.”

“Since convergence is governed by camera position we can alter this effect at will by moving the camera laterally … Thus to repeat, perspective is a function of camera-to-subject distance.”
[zotpressInText item=”{9TH7CDJF,98}”]

A kortársak szerint: “Perspective depends only on your position. It has nothing to do with your lens. Shorter or longer lenses don’t change perspective, they just make framing tighter or looser.”[zotpressInText item=”{N49FI6NR}”]

Ez akkor elég egyszerű volt. Vagy mégsem? “A perspektíva nem csak a vonalak összefutását jellemzi, hanem az Értelmező Szótár szerint a térbeliségnek geometriai módszerekkel való éreztetése a képen. Így még azt sem állíthatjuk, hogy az azonos nézőpontból, de különböző gyútótálvolságú objektívekkel felvett képek perspektívája azonos lenne, más léptékben és eltérő kivágásban érzékeltetik a teret.” [zotpressInText item=”{4V883I76,347}”]

tv-vs-realityOtt van a kutya elásva, hogy a képen szereplő tárgyak perspektívája nem változik attól, hogy más-más képkivágást választunk. Változik persze a kép jellege, perspektívája, akár a jelentése is, de csak azért, mert a képen szereplő részek távol vannak. Hiszen ha a távoli részletet kivágjuk, ugyanazt a képet kapjuk, mintha teleobjektívvel fotóztunk volna1. Tehát nem, nem az objektívtől függ. (Visszautalnék Sevcsik bácsi első példájára, ahol ugyanaz a fotó van máshol körbevágva – az ollótól nem rendeződnek át az ezüstszemcsék, és az objektív se cserélődik ki.)

A millió helyen megtalálható fotósuli anyag is ezt írja: “A perspektívahatás valójában a fényképezőgép és a téma távolságától függ.”[zotpressInText item=”{SMWDTC3P}”]

Lehet vitatkozni, hogy a nagylátószögű objektív képéből lehet telét csinálni, de fordítva nem (azaz mégiscsak az objektívtől függ). Persze ez sem igaz, több képből összerakott panorámaképeken pontosan olyan perspektivikus torzítás figyelhető meg, mintha a képet egy nagylátóval készítették volna el. Ez remekül látszik az alábbi képen, a zebrák vonalain.

Shibuya crossing stitched panorama, (C) Ivan Mlinaric

Shibuya crossing stitched panorama, (C)
Ivan Mlinaric

Megfordítva a dolgot, ha az objektívtől függ, akkor nyilván meg lehet mondani egy képről, hogy milyen gyújtótávoságú objektívvel készült. Sose hittem volna hogy ennek a szar képnek egyszer még hasznát veszem:

DSCN6566_stitch-1Tessék megmondani hogy hány miliméteres objektívvel készült!2 Nem, nem annyi. Na és azt, hogy milyen messze van a Margit híd? Jó, nyilván az se annyi, de valószínűleg senki nem téved nagyságrendileg.

Másik játék, a két kép közül melyik készült telével és melyik nagylátószögű objektívvel? Igen, itt már komolyabban csaltam… lehet hogy mindkettő tele. Vagy mindkettő nagylátó. Vagy fele-fele, mondjuk 55mm. Melyik? Igen, a képeken direkt rontottam/javítottam, ám semmi geometriai hibát nem vettem ki vagy tettem rá. Még ferdének is úgy ferde ahogy anno sikerült.

FeleTeleIgen, van benne exif, tessék nézegetni bátran, de vajon melyik képhez tartozik? És nem is írtam át egy-két értéket? Hihi… És nem ér megkeresni az eredetiket, bár ha arra van szükség, akkor az már eleve bizonyítja amit írok.

Bele lehetne keverni a dologba a torzított perspektívákat amik tilt-shift objektívekkel készülnek, de nem sok értelme van alapvetően ugyanarról van szó, csupán másképp jelentkezik ugyanaz a hatás.

Viszont van egy fontos dolog. Mindennek a sok okosságnak a gyakorlatban különösebben nincs jelentősége, elméleti szőrszálhasogatás, leginkább csak vitaalapnak jó.

[zotpressInTextBib style=”vancouver” sort=”ASC”]

  1. Igen, nyilván a felbontása kisebb lesz.
  2. Igen, nyilván lehet sejteni a cselt, persze, csaltam.

Ne csak nézz…

A közelmúltban két érdekes és összecsengő dologba futottam bele. Az egyik egy Canon nyomtató reklámja, ami azon túl, hogy egyértelművé teszi, hogy aki nem ezt használja az egy lúzer, állítja, hogy egy profi fotográfus sokkal több figyelmet fordít a részletekre mint egy átlagember:

Ez még mondjuk annyira nem is lenne érdekes, hiszen anno elég sokszor elmondták az öregek is, hogy tessék látni is, ne csak nézni. Megfigyelni a részleteket, mi miért és hogyan van, miért jó egy jó kép, és miért vacak egy vacak. Nomeg egyáltalán, nem egy hihetetlen dolog.

Nagyon tetszett viszont, az a hír, amibe kicsivel a fenti reklám után botlottam. Egy múzeum felvette a harcot a katt — következő festmény — katt– következő festmény — katt — következő festmény — katt, anyád, lemerült, megtelt, ménnemmegy “múzeumlátogatókkal”, akik végignéznek akár száz képet vagy műtárgyat is anélkül, hogy akár egyet is látnának.

hierteekenenÍgy még nyilván nem lesz mindenki fotóművész, de egy-egy képben (mert többre úgyse lesz ideje :D) több érdekességet fog felfedezni mint mások egy egész napos kattogás és rohanás után az egész múzeumban.

Így tényleg élmény lehet a múzeumbam galériába menni, nem pedig kötelesség mert a Julikájék (sic!) is voltak tavaly és megnézték a Lúvrot és mondták hogy milyen csodálatos.

Még ha tényleg az is 😀

És nem kell messzire menni pár érdekes múzeumi esemény miatt: www.szepmuveszeti.hu/muzeumplusz

Kis színes: a SEO plugin szerint a FK pontja az írásnak 24.1, ami szerint ezt jobb ha csak olyan olvassa, akinek legalább diplomája van. Csak azért, mert összetett mondatokat használok és nem olyanokat mint egy gép