Az óvodai jel…

Jó ideje keresem a lehetőséget (és végre akadt egy, ami majdnem jó :D), hogy eldicsekedjek a fotelnyomozói képességeimmel. Az egyik FB csoportba érkezett az alábbi post:

“Kedves Tagok!
Egy kis segítségre lenne szükségem a csatolt fényképpel kapcsolatosan.
Ez a szobor egy családjogi bíróság előtt áll, de nem tudom, hogy melyik családjogi bíróság előtt és ki az alkotó, mi a szobor címe.
Előre is megköszönném a segítséget mindenkinek, aki segít. 🙂
Fruzsina”

Szobor valahol. Vadász Fruzsina képe.

Szobor valahol. Vadász Fruzsina képe.

Az első öt perc sikertelenségén felháborodva komolyabb kutatásba kezdtem:

“Nos, a szobor a kyotói családjogi bíróság előtt (mellett) áll.  A szövegből egy mukkot se értek (家庭に光を 少年に愛を), de ha jól vettem ki a dolgokat, akkor a bíróság(?) jelmondata. Már ha nem tévedek orbitálisat. Van hozzá valami történet is, a fenti szövegre keresve elég sok dolog előkerül, amiből szintén nem értek egy betűt se, és inkább nem égetem magam.

ameblo.jp/futaba-law/entry-10502767515.html

npopao.exblog.jp/24512022/

Ezen a képen több részlet is kivehető:
Sajnos a japáni cseten még alszanak szegények, hiába kínoztam őket a kérdéseimmel. Viszont nálam rosszabbul kevesen olvassák a kanjit (is), szóval hátha tud valaki ezek alapján segíteni.”

Éreztem hogy ez kevés, így délután folytattam a keresést:

“Tovább kutakodva azt találtam, hogy az alkotó valószínűleg 山本恪二 szan (Yamamoto Tsutomu (ni?), ehh, reménytelen, van pár átirat). Ez a wikipédia cikk szól róla: ja.wikipedia.org/wiki/%E5%B1%B1%E6%9C%AC%E6%81%AA%E4%BA%8C Illetve itt keresve a nevére megtalálható a kép a szoborról: www5f.biglobe.ne.jp/~kfrkd/gallery/akanemokuji/akanemokuji%2003gou/akane3mokuji.htm Illetve szintén a nevére keresve a google képkeresője is feldob a fenti szoborhoz hasonló témájú és jellegű alkotásokat, szóval én olyan 95%-ra teszem, hogy ő készítette.
Itt már végképp elakadtam, a fordításokra én alkalmatlan vagyok.
A wikipédiában szerepel a neve hiraganával is, abból az jön ki, hogy Jamamoto Kakuji. Ezt még viszonylag el tudom olvasni”

Ez több dolog miatt is érdekes. Egyrészt még én se számítottam arra, hogy ennyi információ alapján ki lehet deríteni a szobor adatait. Másrészt, visszatérve az óvodai jelhez, ami az esetemben: “létra: szellemileg nyitott, érdeklődő, kitartó, nehezen fogadja a támogatást, pedig fontos számára az elismerés, de keményen meg is dolgozik érte”.

Én úgy érzem hogy találó.

A legjobb lecsó receptje

HKCL Central Library interior bookcases

HKCL Central Library interior bookcases – (CC) Woomiusee

Valamikor dolgoztam könyvtárban is. Még ott történt, hogy betéved egy csini1 lányka, és kért egy könyvet az egyik könyvtárostól. Már nem tudom hogy mi volt az, a Rómeó és Júlia, a Micimackó vagy a Cyrano, de nem is ez a lényeg2. A könyvtáros meggyőző magabiztossággal, egy fél lépést téve hátra, nagyjából oda se nézve levette a könyvet a polcról, a lányka kezébe nyomta, majd elporzott. A tündibündike szemlátomást csalódottan forgatta a könyvet, nagyjából olyan arckifejezéssel, mintha egy frissen elhullott kakukkot tartana a kezében. Csekély érdeklődéssel, leginkább inkább undorral.

Teljesen önzetlen szándéktól vezérelve közelebb óvakodtam, hogy megtudakoljam, hogy mégis, miben segíthetnék neki. Ha jól emlékszem, akkor valami olyasmit válaszolt hogy nem jó könyvet kapott, mert neki a Rómeó és Júlia kellene (vagy a Micimackó, vagy a Cyrano, vagy valami más, de nem is ez a lényeg). Némiképp értetlenül mutattam a kezében tartott könyvre, aminek a címe csalhatatlanul bizonyította, hogy bizony Ő a vágyott művet kapta meg.

– Nem, nem, nekem olyan kell, amiben az van leírva, hogy miről szól a könyv! – válaszolta.

Ekkor nagyot csalódtam a cukimuki lányokban úgy általában (és nem ez volt az utolsó csalódás). Éreztem az azóta már jól megismert feszülést a tarkóm tájékán, ami a biztos jele annak, hogy kezdek igen ingerült lenni. Talán ennek is köszönhető, hogy tisztán emlékszem a válaszomra:

– Olvasd el a könyvet, az sokat segíthet!

Ez a történet rémlett fel bennem a mostani Facebook csoportokat olvasgatva. Az emberek úgy viselkednek, mint az, aki egy könyvtár közepén állva, csukott szemmel ordibál, a legjobb lecsó receptjét követelve. Nem olvasnak utána a recepteknek, mert az fárasztó, és valószínűleg fel sem fogják, hogy eleve a “legjobb” mint olyan, igen nehezen megfogható valami.


Végeztem amúgy egy nem reprezentatív felmérést. A Nosalty oldalán 403, az Apróséfen 33, míg a Mindmegettén 1420 recept található a “lecsó”-ra keresve. Igaz ez az utóbbi esetén olyat is felhoz hogy lecsós csirketokány, juhtúrós puliszkával, ami már kissé talán kilóg a sorból.


Részemről sose voltam híve a lexikális tudás végtelen halmozásának. Bár Verne valamelyik könyvében ugye a professzor úgy mér meg valamit, hogy tudja az egyes pénzérmék szabványos méretét és súlyát, és Holmes is (akár a Doyle féle, akár a mostani brit vagy amerikai Holmes) sokszor veszi hasznát annak a sok-sok kósza információnak, amit az évek során elpakolt a fejébe. De ők amúgy se normálisak. Viszont ahhoz, hogy az ember akár a könyvtárat, akár a google-t használni tudja3 kell némi tudás. De nekem úgy tűnik, hogy az emberek többsége funkcionális analfabéta, hiába ismeri a betűket, nem veszi hasznát ennek a képességének.

Glory holeDe persze nem is akarnak olvasgatni. Azonnali választ akarnak, gondolkodás nélkül, mert megszokták, hogy megmondják nekik, mi lesz a legjobb. (V.ö. “A kételkedés hatalma“.) El is várják, hiszen nekik az jár4.

Érthető, hisz ehhez nekik nem kell tenni semmit, mégis boldogok. Olyanok, mint akik a glory hole-ba járnak, bedugják a fütyijüket, jól leszopják őket, és azt hiszik, hogy most milyen nagy csődörök és milyen jót szexeltek. És persze a csajnak (persze, csaj, hehe) is jó volt.

A valóság viszont egészen más.

  1. Felteszem csini volt, mert nem bújtam el a kutatószobába, mint az amúgy néha megesett.
  2. Annyiból érdekes, hogy az még rémlik, hogy egy általam is nagyra becsült könyvről volt szó.
  3. Különösen hogy ami az interneten megtalálható, az mind olyan dolog, hogy jobb erős kritikával szemlélni.
  4. Legalábbis gondolom ezért várják el.
Volt egyszer egy igen makacs gyermek, anyjával örök szófogadatlan. A jó Isten emiatt nem lelte tetszését benne, betegséget hozott rá, senki orvos nem segíthetett rajta, és hamarosan a halálos ágyán feküdt. Mikor pedig leeresztették a sírba, és betakarták földdel, kicsi karja egyszerre csak előbújt, magasra nyúlt, és ha visszadugták, s friss földet terítettek rá, az sem segített, a karocska újra, meg újra előbújt. Végül anyjának kellett a sírhoz mennie, és vesszővel a karocskára ütnie, s amint ezt megtette, a karocska visszahúzódott, a gyermek pedig végre-valahára nyugalmat lelt a föld alatt.

FB pszichózis

Van ez az időnként felreppenő álhír az erkölcstankönyvről, ami a következő kis történetet tartalmazza: “Volt egyszer egy igen makacs gyermek, anyjával örök szófogadatlan. A jó Isten emiatt nem lelte tetszését benne, betegséget hozott rá, senki orvos nem segíthetett rajta, és hamarosan a halálos ágyán feküdt. Mikor pedig leeresztették a sírba, és betakarták földdel, kicsi karja egyszerre csak előbújt, magasra nyúlt, és ha visszadugták, s friss földet terítettek rá, az sem segített, a karocska újra, meg újra előbújt. Végül anyjának kellett a sírhoz mennie, és vesszővel a karocskára ütnie, s amint ezt megtette, a karocska visszahúzódott, a gyermek pedig végre-valahára nyugalmat lelt a föld alatt.”

Annyira hatásos a FB népnevelő hatása, hogy az egyik anyuka már azt is behaluzta, hogy látta a gyereke könyvében (sajnos azt a bejegyzést azóta törölték, ha nem akarjátok, nem hiszitek el). Pedig a fenti idézet egyetlen erkölcstankönyben sem szerepel1. Ezt nem is nagyon nehéz kideríteni, a google számos találatot dob. Persze van olyan online média (vagy médium, amit akartok), aki vagy leragadt még a fészbuknál, vagy csak lusta korrigálnil2.

Na mindegy, az egész sokkal érdekesebb lett volna ha még megvan a hallucinálós post, de ha már nekifogtam, akkor így marad.

  1. Ha valakinek van erre ellenpéldája, szóljon. Az ISBN nélkül viszont ne fáradjon. Ha nem tudja hogy mi az az ISBN, akkor se.
  2. Vagy – ami ugye lehetetlen – szarik az olvasókra.