…kellene, hogy na, indulok vissza.

De semmi blikkfangos nem jut az eszembe, meg amúgy is, kedvem sincs gondolni arra, hogy holnap Ószaka, aztán reggel meg korán kelés, és futás a reptérre.

Talán azért is, mert az utóbbi pár napot gajdzsinkodással töltöttem. Nyilván eddig is kilógtam a japánok közül a sorból, de most végképp felvettem a turistatempót. Tébláboltam a bevásárlós részeken, meg úgy egyáltalán, nem törődtem semmivel sem. Igazán kellemes és pihentető volt.

Gajdzsinkodós est

Nem sikerült a mutatvány, hogy kevesebb pénzzel érkezzek mint szoktam, és több pénzzel menjek haza mint szoktam. Pedig nincs steakhouse a környéken, és az indiai étterem is túl messze van (vagy én vagyok túl lusta).

Ezer yen alatt kényelmesen meg lehet kajálni. Itt mindjárt az első tétel a カツ丼, amivel bármikor el lehet csábítani.

Ma is krúzoltam egyet a városban, vettem pár apróságot, például a kedves szomszéd néninek, aki a lakást vigyázta míg távol voltam, mert kellett valaki, aki beengedi a gázszerelőket. Hazafelé viszont elkapott valami igen pogány esőzés.

Persze valaki nyitva hagyta az ablakot, aminek köszönhetően valakinek szarrá ázott a laptopja1. Erre valaki mit csinált? Bekapcsolta  laptopot és elkezdett rajta játszani, mert az fűti rendesen a gépet. Valakinek kiszáradt a laptopja, és még nem pukkant fel. Valaki most nagyon úgy érzi, hogy pár jó szándékú kami tuti kószált a környéken.

Bárhogy is, elfogytak a napok, ideje lenne összepakolni a cuccaimat, de iciripiciri kedvem sincs hozzá.

  1. Tegyük hozzá hogy baszomdrága laptop, mert valaki úgy gondolta, hogy több évre vesz laptopot.