Szóval… nagyon nincs is mit írni. Az út alapvetően eseménytelen volt, ha eltekintünk attól, hogy a KLM már eleve késéssel érkezett Budapestre, így késéssel is indult vissza Amszterdamba. Ahol állítólag valami nagyon nagy vihar volt, és erre fogták hogy késnek a járatok.

Az egész nem is zavart volna, ha ismerném az amszterdami repteret, és tudtam volna, hogy na, mégis, kb. mennyi idő elkocogni a kapumig. Bő fél óra volt, az átszállásra meg egy óra volt (mínusz a késés, plusz hogy minden járatot toltak).

Gondolom hogy hihetőbbé tegyék az esőről szóló történetet, még jól el is áztatták a csomagomat. Most éreztem először, hogy tényleg jobb lenne a táska helyett egy bőrönd.

Az AMS – KIX szakasz viszont gyakorlatilag kotta szerint ment, sőt, a leggonoszabb rész, a bevándorlásos ágyúgolyófutam is sétagalopp volt, tekintve hogy ketten álltak előttem és nem kétezren.

Reptér, vasút, huss, taxi, szállás. Áldom a szerencsét hogy nem okoskodtam, és taxival mentem a szálláshoz. Egyrészt nincs épp közel, de hát elsétáltam volna, ha arról van szó . De az utolsó kb. kétszáz méter viszont gonoszan meredek és kacskaringós szakasz. Igaz hogy kb. fele cucc van nálam (viszont a kézipoggyász meg elég nehéz), de azért átkoztam volna magamat, hogy miért nem hallgattam a helyiekre. De szerencsére már túlságosan tompa voltam, mire a vonatról leszálltam, és a taxi került sorra.

Zuhany és kaja után szundikáltam egy kicsit, már ha az éber kómát annak lehet tekinteni. Kiderült, hogy a ház előtt van egy afféle grund, placc, ahol a kölykök bújócskát játszanak. Ami azzal jár, hogy kacarászás, visítozás hallatszik amikor megtalálják egymást, majd rövid, feszült csönd, amíg a számolás és a rejtőzködés tart.

Úgy éreztem hogy én inkább szétnézek a környéken, ezért úgy is tettem. Most még vidékiesebb részen vagyok mint tavaly, legalábbis az egy négyzetkilométerre eső konbinik és egyéb üzletek számából kiindulva.

Lelkesen bementem a városba, hogy majd jól bevásárolok a Yodobashiban, de amiért mentem, az kifogyott. Kérdeztem hogy mikor lesz, mire azt mondta az ember, hogy talán a jövő héten. Lefordítva: fingja nincs róla, de ezt mégse mondhatja.

Ezen úgy elkeseredtem, hogy hazafelé elfelejtettem lábgyógyszert venni, meg nem bogárízű, hanem finom szájvizet.

Szóval csupa apróság, semmi egetverő. Viszont a két kávét mégse kellett volna meginni.

Megérkeztem.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. „This is the Suntory Yamazaki Distillery reception desk.
    Thank you very much for your reservation on the Yamazaki Distillery Tour(Paid).”

    Hehh, véletlenül volt egy szabad hely.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.