Ez úgy indult, hogy kiderült, hogy elzárják az egész épületben a gázellátást. Ez engem eléggé felzaklatott, mert alapvetően kedvelem a kényelmet, és nem tartom luxusnak hideg-meleg folyóvizet. Szóval valamit tenni kellett.

A legolcsóbb és legegyszerűbb az lett volna, ha hazautazom arra két-három hétre. Ez több okból sem tetszett. A következő lehetőség az lett volna hogy maradok, és ügyeskedek elektromos vízforralóval, ezzel-azzal. Az értelmes emberek nyilván ezt csinálnák.

Megtehettem volna hogy csövezek valakinél, de ezt is hamar elvetettem, ám szinte az első lehetőségek között jutott eszembe, hogy ha már haza is utazhatok, akkor ennyi erővel utazhatok máshová is.

Japánba.

Persze, hová máshová. Eleve nem nagyon kell kényszeríteni egy japán útra, meg amúgy is. Csak persze a szokásos probléma: a költségek. Ezt végül is meg tudtam oldani.

Ez után már csak az időpontok kitalálása volt hátra. Sajnos az időpontokat nem én választottam, a Gázművektől függött, nevezetesen hogy mikor zárják el a gázt az épületben. Nekem minden egyes plusz nap nagyon jól jött volna1, de azzal kellett főznöm, amit kaptam.

Május 31-et kaptam (bár eleinte reménykedtem hogy a várhatóan június eleje az később lesz, mondjuk júniusban), így az indulás időpontja adottá vált. A visszaút dátuma a szokásos, egy hónap plusz pár nap, és ekkor jött a neheze. Elkezdtem zsonglőrködni a repülőjáratokkal és a szállásokkal.

Először igencsak szomorú voltam, mert még a tervezgetések elején becsípődött nekem hogy én Naganóba akarok menni. Mert csak. Egyszer voltam már ott, gondoltam miért ne. Illetve azt olvastam, olvasom, hogy nyáron Japán délebbi részei egyrészt eléggé melegek, másrészt meg iszonyat párásak is. Pláne Tókió. Szóval abban biztos voltam, hogy nem Tókióba akarok menni. Naganó kellemes alternatívának tűnt, a hegyek közötti, távoli kis város.

Ám – szerencsére – nem találtam általam is megfizethető szállást, illetve a rózsaszín emlékködöket elhessegetve felidéztem, hogy bizony azért Naganó, egy egész hónapra, nem biztos hogy jó választás a magamfajta gajdzsinnak. És ekkor jutott eszembe ez:


Az első helyen 京都市 van. Igen, Kiotó2. Szomorkodtam is, mert én decemberben voltam arrafelé, és még én is fáztam, kénytelen voltam még ruhát vásárolni, így aztán a lányok se erőltették a rövidke ruhákat.

Most viszont nyár lesz… És mint kiderült – mindenféle okoskodásom ellenére – Kiotóban még melegebb is szokott lenni mint Tókióban (ami egyszersmind magyarázat a kurtább ruházatra is).

Tulajdonképpen itt úgy dőlt el a város kérdése, mint egy különösen súlyos vastégla. Határozottan és véglegesen.

Ja igen, muszáj megemlíteni, hogy azért is szeretem, mert a Kiotói mindennapoktól remek ötleteket tudok nyúlni, ha épp arról van szó.

Viszont ekkor kezdődött a rövidke zsonglőrködés az időpontokkal, míg ki nem derültek a következők:

  1. Nagyjából csak a KLM repül akkor, arra, olcsón.
  2. Visszafele mindenképpen szenvedni fogok, mert vagy a CDG-n várok négy és fél órát, vagy az AMS-on. Egyszerűen  már nincs hamarabb járat Nyugat-Európából Magyarországra, le van foglalva az összes hely. 3 Vagy ennyire béna a KLM. Így kb. fél egy – egy körül érek majd haza. Hajnalban. Hurrá.

Bla-bla-bla, sok tétovázás után a KLM & AMS lett, és se wifi, se nagyobb lábtér. Lesz ami lesz, a költség most eléggé szorít, és inkább költöm whiskyre meg steakre.

Meg a szállásra. Szerencsére sikerült lőnöm olcsó, de szimpatikus helyet:

Kicsit fura volt, hogy felajánlották hogy plusz 200 dodóért kaphatok egy egész házat, két szobával meg minden:

Zsiványok ám, rezgett a léc, de a kétszáz dollár az kb. 20.000 Yen, ami bő négynapi költőpénz. Ja, és plusz a rezsi még erre jön, szóval lehet hogy inkább 40.000 Yen. Én meg spúr vagyok. És igen, inkább költöm másra 🙂

Ezek után már nem maradt más, mint mobilwifit rendelni („Thank you for booking a rental item with us. We have confirmed your booking to be delivered at your pickup location below.”), megnézni hogy meddig érvényes az útlevelem (2022). Még kéne pattintani JR Pass-t, de ezen még merengek, nem tuti hogy (ki)használnám.

Ja, egyelőre még annyi, hogy a szállást is megtaláltam a térképen. Pedig összesen annyi instrukciót kaptam, hogy ezt mutassam meg a taxisofőrnek: „すみませんが今からいくアパートにあなたの携帯から電話をして行き方を聞いていただけますか” Ami nagyjából annyit tesz, hogy légysziszlégyszi hívj fel hogy merre kell menni. Nem ok nélkül, valóban eléggé eldugott helyre kell eljutnom.

További érdekességek: eddig úgy volt, hogy JR Pass-t csak „külföldön”, azaz Japánon kívül lehetett vásárolni. Ez most egy ideig nem így van4. 2019 áprilisáig helyben is meg lehet vásárolni a bérletet, ami nagy könnyebbség, hiszen például látja az ember, hogy olyan-e az időjárás hogy vonatozni van kedve, avagy sem.

  1. Tudom, senki nem hiszi el, de szoktam dolgozni is, és nyugodtabb lettem volna, ha kicsit több időm lett volna elrendezni a munkahelyi ügyeket is.
  2. Bár ezt sehogy se értem, én sokkal konzervatívabb városnak gondoltam volna
  3. Nem igaz, természetesen van, lenne, csak azok a fránya árak…
  4. www.japanrailpass.net/file/jr_pass_release_en_180301.pdf

Nem Nagano” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. „- …és szeretnék kilenc órára előrendelni egy taxit. – Sajnos kilencre nem tudok előrendelést adni, mert rengeteg az előrendelés…” Ekkor éreztem hogy kicsit felugrott a vérnyomásom, olyan 300%-kal. „…de tudok adni előtte vagy után öt perccel” Hát, ha nekik úgy jó…

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.