Szóval ez úgy volt, hogy távolról sem vagyok elégedett a felvételek minőségével, és próbálom kisakkozni, hogy akkor most pontosan mely paraméterek azok, amik (a legjobban) befolyásolják a végeredményt.

Egyelőre ott tartok, hogy minden (is) befolyásolja, de ezt azért jó lenne szűkíteni.

De a lényeg nem ez, hanem hogy csináltam egy nem olyan felvételt, amilyet akartam, hanem arrébb mentem, mert épp telefonált egy jóember, és azért mindent nem illendő felvenni1. Mivel gonosz szél fújt, addig oldalogtam arrébb, hogy a Károlyi-kerthez jutottam. Remek, gondoltam, ott sok a fa, majd nem fog fújni a szél.

Fújt.

De még mindig nem ez a lényeg, hanem az, hogy itthon meghallgatva az oldalgás eredményét, azt találtam, hogy „lyukas” a felvétel. Mármint ez:

Jön a kiccsávó, pattogtatja a labdáját, és nem nagyon hallatszik hogy előttem megy el, és egyébként is.

Oké, most lehet hogy hallucinálok, de az .mp3 mintha jobban kiadná. Vagy már megtanulta a fülem hogy mit kell hallani.

Megállapítottam (és már nem is először), hogy nem nagyon jó ha a fő hangforrás, ami jelen esetben a pattogó labda, túl közel van. Az életben is problémás (túl nagy a szögsebesség), és az agy az, amelyik látva a szituációt, kiegészíti az élményt2.

Már-már ott tartottam hogy törlöm is az egészet a picsába, amikor eszembe jutott valami. Az efféle térhatás – szerintem – két fő dologból áll össze. Az egyik az a hangerő, a másik a késleltetés. Bár állítólag a hangerő nem is annyira nagyon, és ha majd lesz egy etalonnak kikiáltható felvételem, akkor majd játszom azzal is.

Nosza, gondoltam, nézzük meg hogy mennyire látszik a késleltetés a két fül között3. Na, és ekkor lepődtem meg:

A jobb oldalon pattan a labda, a nullátmenethez tettem a csíkot, mert kissé tompa a csúcs.

A bal oldalon pattan a labda

Remélem nem kevertem össze a sok feliratozás-screenshotolás közben.

Elméletben tudtam hogy ja, kell neki idő, pláne míg az én nagy fejemet körbeszaladja a hang, de őszintén szólva nem számítottam rá, hogy az én szerény technikámmal is ilyen szépen meg lehet jeleníteni.

  1. Pláne hogy elég nagy darab jóember volt, nem örültem volna ha esetleg félreérti hogy miért hallgatózok és nézek meredten falra, és hirtelen felindulásból megcsap.
  2. Én meg szándékoltan nem is próbálok képfelvételt is csinálni, a mankó csak félrevinne.
  3. Ja igen, azt azért jó tudni, hogy a felvételt egy Roland CS-10EM fülhallmikrofonnal csináltam.

Tudtam, csak nem sejtettem. Avagy mekkora az ember feje?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. az index blogja után szabadon mondhatom, „ma is tanultam valamit” : „fülhallmikrofon” . Mondjuk erről a termékről csak halvány sejtéseim vannak, de szép, magyar szó… 🙂

  2. az index blogja után szabadon mondhatom, „ma is tanultam valamit” : „fülhallmikrofon” . Mondjuk erről a termékről csak halvány sejtéseim vannak, de szép, magyar szó… 🙂

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.