Szóval Ószaka – nagy. Nem csak széltében, de hosszában is, és főként magasságában. Kiotó kedves kisváros hozzá képest. Kiotó kb. olyan mint Budapest, csak nem annyira középkori. Ószaka… nagy1.

Mivel nulla helyismeretem van, ezért nem épp a legszerencsésebb úton haladhattam, de így megint olyanokat láthattam, amit az átlagos turisták aligha. Pl. az ószakai csövesek kunyhóit. Lefotóztam ugyan, de minden szempontból felejtős a kép, így inkább itt van néhány varnyú:

Vagy holló. Na, a csövesek kunyhójáról készült kép még szarabb.

Miközben próbáltam valami értékelhető fogást találni a városon – mert mint említettem: nagy -, megláttam egy (nagy) építményt.

Jobbra fent, az. Gondoltam ezt látnom kell.

Ott vagyok én

Szóval el is indultam arrafelé. Nos, aki ismeri a várost, az alighanem eleve oda indult volna. Most már ezt is tudom. Van fent kilátó, és szokatlan módon, de kiengedik a bámészokat a levegőre, azaz ha az ember fotózni akar, akkor nem kell harcolnia az ablaküvegekkel. Higgyétek el, ez nagy dolog.

Sajnos  – bár inkább szerencsére – korán értem oda. Szerencsére, mert így a tömeg előtt fel lehetett jutni, és egy eléggé középszerű jegeskávé mellett elütve az időt, sikerült még olyankor feljutnom a tetőre, amikor a kis fényképezőgépecském még elfogadható képeket produkált.

De addig is, hogy teljen az idő, beleskelődtem a szomszédos házakba. Ugye a filmekben ilyenkor mindig gyilkosság történik. Hát, azt kell mondanom, hogy szerintem valami nem stimmel, mert én csak dolgozó embereket és takarítókat láttam. Biztos az épület másik oldalán folyt a gyilkosság.

Zumzummm…

Ezek után már nem sokból állt a nap, elindultam hazafelé.

This is Osakaaaa

Pont belefutottam egy Yodobashiba. Odafele kiderült (lásd itt fent), hogy a kerékpárosok helyi törzse nem tűri a betolakodókat. Szerencsére én megúsztam.

Ha nem lenne máris több mint sok bigyóm, ez egy remek vétel lenne

Hazafelé azért már elég zsúfolt volt már maga az állomás is.

A vonaton már fotózni se tudtam (oké, tudtam volna, mindent lehet, de annyit nem ér). Iszkiri haza. Útközben vettem kaját, és véletlenül szójából készült joghurtot vettem. Legközelebb nagyon fogok figyelni hogy mit választok.

  1. Oké, Tókióban hozzászokhattam, de az már egy ismerős hely. első blikkre az ismeretlen nagyváros kissé nyomaszó volt.

Ószaka” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.