Kezdek átállni. Még mindig felébredek hajnalban, de már csak 11-ig alszom, nem kettőig. Ami nem hátrány, mert fél ötkor már sötétedik.

Mára szép, napos időt jósoltak. Volt is para, mert elfelejtettem napkrémet venni, és errefelé igen hamar le szoktam égni. Ezért mint valami mutáns vámpír, igyekeztem az árnyékban maradni, biztos ami tuti.

Nem tartozik semmihez se, de odafelé elhaladtam a helyi tűzoltóság előtt is, van nekik egy szép tablójuk.

Mivel fény volt, gondoltam befizetek a templomlátogatásra, ugyanis ilyenkor pár (sok?) templom kinyit a szájtátik számára, és be lehet menni bámészkodni. Persze nem épp ingyen, hanem pár száz Yen fejében.

A dolog úgy néz ki, hogy van egy halom templom egy csomóban, és nagyjából mindegyikbe be lehet menni. Persze fizetni mindenhol kell, külön-külön. 350 – 600 Yenig.

Az első templom a Kórin-in volt. Náluk is van sziklakert, ami az efféle létesítmények kötelező kelléke.

Kicsit kezd bosszantani hogy nem gondoskodtam megfelelő technikáról, az erős fény (máskor meg a fény hiánya) kissé megnehezíti a legalább valamennyire vállalható képek elkészítését. Részben erre fogom, hogy a fotók nem nagyon adják vissza a konkrét hangulatot. Amit kissé nehéz megfogalmazni, de az tuti, hogy nem olyan rossz a szerzetesélet.

Bár nyilván többől áll mint a sziklakert szemlélése, de nekem egyelőre csak ennyi jutott belőle.

A Kórin-in egy normális hely, hagyják az embert fotózni. Viszont a 600¥ összeg kissé túlzásnak tűnt, még akkor is, ha van egy halastavuk is.

Mármint azért, mert nem túl nagy a látványosság területe. Úgy öt perc alatt kényelmesen végig lehet sétálni. Igaz, ha valaki ért japánul, akkor egy bácsi egész sokáig magyaráz neki az egyes szobákról és valamiről, ami az égben van (legalábbis felfelé mutogatott párszor).

Ezektől az élményektől kissé megkomorodva haladtam a következő lehetőség felé, magamban afféle gondolatokat forgatva, hogy remélhetőleg a következő hely gazdagabb lesz a látnivalókban.

Nos, az Óbai-in az is volt. De tényleg. Nagy területen lehetett mászkálni mindenfelé. Sajnos nagyjából nem volt olyan sarok, ahová ne lett volna kitéve a fotózni tilos tábla, ám ez nem mindenkit zavart. Én elvből se fotózom ha tilos, illetve ugye ha felteszem ide, akkor már eleve bukta. De a maps képeit meg lehet nézni. Igazság szerint nagyjából olyan, ahogy az ember elképzeli, csak azért jó ezt saját szemmel látni. A fotók úgyse adják vissza a hangulatot. Legalábbis azok, amiket csinálni tudtam volna.

Itt azért elég sokat eltébláboltam, úgyse sietek felkiáltással. Annyira, hogy a napsütésnek – és a viszonylag kellemes időjárásnak – kampeca lett. Pedig alig pár órája még keresnem kellett a helyet, ahová nem nagyon tűz be a nap.