Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy ahogy hazafelé bandukoltam, egy japán bácsi elkapott, és rettentően akart valamit magyarázni. A szavaiból jobbára csak annyit értettem, hogy „gúdnáj”, amit az adott szituációban hirtelen nem tudtam hová tenni az izakaya (errefelé így hívják azt a helyet ahol le lehet részegedni) és a szervkereskedők leshelye közötti skálán. Látván hogy nem boldogulunk (néha közbevetettem hogy えいご, ami azt jeleni, hogy tessék szíves lenni angolul beszélni, mert nem értem hogy mit tetszik mondani, illetve néha azt is, hogy „nem értem jó ember”), mutogatni kezdett a telefonra, amin épp a google maps virított. Oké, felé fordítottam, ám ettől nem lett jobb a helyzet, mert kósza mozdulatokkal mutogatott valamit (utólag persze már sokkal érthetőbb volt a helyzet).

A derék bácsi belátta hogy ez így nem fog menni, ezért átsietett a túloldalra, egy üzletbe, ahol egy fiatalabb srácnak magyarázta a szitut. Az felpattant, és kikocogott az utcára, és természetesen japánul köszönve, majd a google translate segítségével megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Na mondom, elfogott a helyi milícia, de sebaj, szintén google translate és megírtam neki, hogy én bizony itt lakom nem messze.

Kiotó

Valószínűleg a fordítás csalhatott kicsit (én eleve angolból fordíttatom a szöveget, lehet hogy ez se segített), mert a következő kérdése az volt, hogy szállást keresek-e. Áhhá, szóval ezért volt a nagy fellelkesedés… azt hogy „no” már fordítás nélkül is értették, és nem is volt semmi gond, elbúcsúztunk és ment mindenki a dolgára.

Itthon azért kiderült, hogy egy valószínűleg nem nagyon prosperáló evő-ivó helyről van szó: www.facebook.com/joe.koumuten/ A térkép képei elég jól tükrözik a jelenlegi állapotokat. Azért így utólag felmerült bennem hogy mennyire lehet olcsó a szállás.

Szintén a tegnapi naphoz tartozik, hogy vettem szájvizet. Itt még sose vettem olyat, ami nagyjából élvezhető lett volna, ez se kivétel. Az íze nagyjából olyan, mint az akácvirágé, csak épp azé, amiben akad egy-két extra bogár is. Persze lehet hogy mentolos sütőtisztítót vettem, ez esetben természetesen nem szempont a termék íze.

Ez is Kiotó

A mai nap viszont viszonylag rövid volt. Kettőig esett, addig aludtam, majd körbejártam kissé. Majd hazamentem.

Oké, közben csináltam pár képet, ám többsége a „de minek” kategória. Szóval azokat hagyjuk is inkább.

Ó igen, majd’ el felejtettem, ez a kilátás fentről. Avagy ilyen volt az időjárás: