The Camera Never Lies – első hét.

Elkezdtem egy online kurzus. Megint. Azért megint, mert már az elején annyi szokatlan kérdéssel találkoztam, hogy muszáj volt azokat jól átgondolni. De közben meg lemaradtam a kurzussal. Most már tényleg be kéne fejezni egyszer…

Madame Récamier portréja, Jacques-Louis David, 1800.

Madame Récamier portréja, Jacques-Louis David, 1800.

Rengeteget lehet tanulni abból, hogy az emberek mint megrendelők, vagy a művészek mint alkotók, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az idők során. Legyenek azok akár térképek, akár rajzok vagy festmények, fényképek. A festmények például gondosan beállított és elkészített képek, így remek lehetőséget ad arra, hogy benyomásokat szerezzünk az adott korról vagy személyről.

Egy fotó azonban kicsit más. Mindig érdekes az, hogy mi maradhatott le a képről, akár térben — balra, jobbra, bárhol –, akár időben: mi történhetett pár perccel, nappal a kép elkészülte előtt avagy utána.

Ez a kép az 1989-es, Tiananmen téri tüntetésen készült. A diákok egyfajta szabadságszobrot építettek a térre, alapvetően békés tiltakozásként.

A kínai diákok szabadságszobrot építenek — AP Photo/Jeff Widener

Kicsivel később készült egy másik, sokkal ismertebb kép is, aminek már teljesen más a hangulata, és teljesen más képet fest az eseményekről. Ez utóbbi kép már ismertebb.

A Chinese man stands alone to block a line of tanks heading east on Beijing’s Changan Blvd. near Tiananmen Square in this June 5, 1989 (AP Photo/Jeff Widener)

A manipulált képek

A képmanipuláció nagymesterei – a fürdőruhakatalógusok mellett – a politikusok. Nem feltétlen mert olyan ügyesek, hanem mert olyan szorgalmasak. A Fourandsix mutat pár példát is, például ezt:

Persze nem kell messzire menni, a magyarországi média is igyekszik menteni a menthetőt.

De néha az egésszséges élet (nevezzük úgy) követeli meg az ügyeskedést.

Paul McCartney cigarettával…

…és anélkül.

És persze a híradásoktól sem áll messze a valóság finomítása. Szerencsére nem csak a nagyon balfasz fotosoppolások buknak le, hanem a körültekintőbben módosítottak is.

Az meg már egészen vicces, amikor a valóságot „kissé” feltupríozó ügyeskedések élő adásban buknak le. (V.ö.: Mad City).

Csilliárd példát lehetne hozni még, de talán ennyi is elég.