Szóval a japáni út. A terv eléggé nehezen állt össze. No nem a bonyolultsága miatt. Az első nehézség az az volt, hogy nagyjából egyetlen fix elképzelésem volt – van -, mégpedig az, hogy most nem Tókióban fogok lakni. Tókióban már van olyan helyismeretem, hogy különösebb fejtörés és készülődés nélkül tudok szállást találni akár egy-két napra, egy-két hétre – ez mondjuk nehezebb, mert a szállodákat (is) nézném, dehát erre való a booking.com -, vagy akár egy-két hónapra is. 1

De Fisher kitalálta, hogy Tókió már uncsi, legyen más. Sőt, legyen Kiotó. No, ezzel csak az a baj, hogy míg Oszakában kényelmesen találtam nem túl drága és nem túl vidéken lévő szállásokat, addig Kiotóban azért elég szűken. Amit végül is találtam, az nincs közel semmihez, de legalább messze van tőlük. Szerencsére a Google legalább tudja az utat (kb. negyven percig tart, elég derék).

A szállásadóm szerint a Kinkaku-ji biciklivel fél óra, a Google maps szerint gyalog fél óra… nem tudom kinek higgyek. No és persze nem lehetetlen, hogy nem is ott fogok lakni, ahol azt hiszem hogy fogok lani.

Ja igen… mert ugye a cím az megvan: “Shichiku Nishimomonomotocho Yours Shichiku 201, Kyoto, Kyoto Prefecture 603-8208, Japan”, ami nagyjából annyit tesz, hogy Sichiku Monomotochotól nyugatra fekvő részén a 201-es lakás. Vagy fordítva. Vagy nem. Mert náluk (Kyotóban) kicsit szokatlan a házszámozás, ha majd tényleg megértem, akkor leírom.

Itt most eltelt kb. fél óra…

Na mindegy, szóval mit lehet tenni, azt csináltam amit mindenki, aki nagyjából tudja, hogy hová kell menni. Elkezdtem kolbászolni a környéken. Ilyenkor nem tudok elég hálás lenni a Google-nek a Streetview-ért, hogy a mászkáláshoz még a fotelből se kellet felkelnem, nemhogy cipelnem közben a bőröndömet. Hosszas ide-oda mászkálás után se találtam meg a címet, és akkor viszont elkezdtem a felajánlott fotókat nézegetni. Na, azok között se volt, ám volt egy Streetview részlet, ami feltűnt… és volilá.

Azért na, tényleg nincs közel, bármit is nézek, és pláne elég rendesen kell kutyagolni még a helyi állomástól is.


Ennyit a szállásról, már csak azért is, mert többet magam se tudok.

A következő kérdés (illetve amúgy az első kérdés volt, de engem most a szállás jobban érdekelt) az az volt, hogy mikor. Számos tervem volt, és mivel konkrét célom nincs és nem is volt (nagyjából annyi, hogy kóborolni kéne a környéken, és ha azt megunom, akkor átmegyek Oszakába, Narába, ide-oda), csak annyi, hogy a nyári hőséget mindenképp el akarom kerülni. Így a tipikus nyaralós hónapok, az augusztus – szeptember ki is estek. Node ha már megyek, akkor nézzük utána, és nem lenne Japán, ha nem lenne térkép arról (is), hogy mikor várható a lombozat vörösbe fordulása. Számomra a Kansai régió az érdekes. Többek között ezért is választottam az év végi utazást.

Eltöltöttem pár vidám napot a megfelelő repjegy levadászásával, de végül is sikerült: november 11-től december 16-ig leszek úton.

Repjegy pipa, szállás pipa. A cím megvan… mármint én tudom. Mivel nem nagyon lesz kedvem cipelni odafelé (meg pláne visszafelé) a holmimat, valószínűleg a macskás céggel fogom elvitetni. Vagy nem, mert így, Google maps alapján nem biztos hogy odatalálnak. De majd meglátjuk.

A továbbiakra nézve öröm, hogy ez a hely pl. elég közel van, bármi is legyen. Leginkább egy állati nagy, döglött polipra hajaz. Majd meglátjuk. A többi az kizárt dolog, mert nem tudom. Kényelmes cipőm az van, illetve addigra majd kiművelem magam Kiotó közlekedéséből (és kapok majd biciklit, amitől előre félek, mert gyalog is közveszélyes vagyok a baloldali közlekedés miatt).

Addig is… Kiotó, demó verzió:

  1. Ja, ezt azért írtam le, jut eszembe, mert Tókió a bé terv, ha valami balul sülne el