The trouble with the world is that the stupid are cocksure
and the intelligent are full of doubt.
DoubtBertrand Russel

Szeretek vitázni. Még akkor is, ha tudom hogy nincs igazam. Sőt, különösen akkor, hiszen így végképp össze kell szednem magamat ha érvelni akarok. Hasznos agytorna. És ránevel arra, hogy az ember gondolkozzon, ne higgyen el semmit se első szóra, vagy legalább ne akkor, ha eleve gyanús egy kicsit. Persze aki nem gondolkozik, annak semmi se gyanús. A 22-es csapdája.

A kételkedőnek gondolkodnia kell. Kénytelen új dolgokat tanulni. De ez csak a mellékhatása. Megtanul új gondolatokat kifejleszteni, nem másokét ismételgetni. Különösen ha nincs igaza, hiszen akkor a bizonyított és bejárt út helyett egy másikat kell keresni. És lehetőleg olyat, amit nem lehet pár mondattal megcáfolni.

A kételkedés nagyon jól véd a féligazságok ellen is. Régi mondás, hogy az igazságot a legkönnyebben a féligazsággal lehet elrejteni. Van egy ilyen érveléstechnikai csavar is – ignoratio elenchi -, amikor egy igaz állítással fedjük el a hamisat.

Újabban mondjuk nem törpölnek ennyit az emberek, lekezelően odavetik (saját fennsőbbrendűségük teljes tudatában, hogy „ennyi”. Esetleg „ennyike”, ha kicsit még éretlenebb elmék.

Kapcsolóló anyag: index.hu/tudomany/til/2015/10/13/miert_hiszik_azt_a_hulyek_hogy_ok_okosak/

A kételkedés hatalma” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.