Van ez az időnként felreppenő álhír az erkölcstankönyvről, ami a következő kis történetet tartalmazza: „Volt egyszer egy igen makacs gyermek, anyjával örök szófogadatlan. A jó Isten emiatt nem lelte tetszését benne, betegséget hozott rá, senki orvos nem segíthetett rajta, és hamarosan a halálos ágyán feküdt. Mikor pedig leeresztették a sírba, és betakarták földdel, kicsi karja egyszerre csak előbújt, magasra nyúlt, és ha visszadugták, s friss földet terítettek rá, az sem segített, a karocska újra, meg újra előbújt. Végül anyjának kellett a sírhoz mennie, és vesszővel a karocskára ütnie, s amint ezt megtette, a karocska visszahúzódott, a gyermek pedig végre-valahára nyugalmat lelt a föld alatt.”

Annyira hatásos a FB népnevelő hatása, hogy az egyik anyuka már azt is behaluzta, hogy látta a gyereke könyvében (sajnos azt a bejegyzést azóta törölték, ha nem akarjátok, nem hiszitek el). Pedig a fenti idézet egyetlen erkölcstankönyben sem szerepel1. Ezt nem is nagyon nehéz kideríteni, a google számos találatot dob. Persze van olyan online média (vagy médium, amit akartok), aki vagy leragadt még a fészbuknál, vagy csak lusta korrigálnil2.

Na mindegy, az egész sokkal érdekesebb lett volna ha még megvan a hallucinálós post, de ha már nekifogtam, akkor így marad.

  1. Ha valakinek van erre ellenpéldája, szóljon. Az ISBN nélkül viszont ne fáradjon. Ha nem tudja hogy mi az az ISBN, akkor se.
  2. Vagy – ami ugye lehetetlen – szarik az olvasókra.