Ez is egy olyan dolog amit már régóta forog a fejemben. Bő negyven éve állítom hogy nem, én nem szeretem a halat. Jó, lehet hogy csak harminc, de nem ez a lényeg. Akkor fogtam először gyanút, amikor Lisszabonban gond nélkül faltam a tengeri herkentyűs ételeket, és bár kissé zavaró volt a „halíz”, de bőven elviselhető volt.

Aztán pár hónapja (talán még kettő sincs amúgy), kínomban betévedtem a Nordsee-be, mert minden másik kajáldában kellemetlenül sokan voltak. Ettem halt. Nem mondom hogy állati finom volt, de megettem, ami nagy szó. Majd másnap is. Harmadnap is. És így tovább, lassan már-már napi szinten eszem a halételeket. És jól esik.

Aztán olvastam ezt a cikket: Ezért nem esznek a magyarok halat. Óje, a szenvedő vagy nem is tudom milyen címválasztás csodája, de legalább még védhető. De ami tényleg fontos, hogy kiderült, hogy amit itthon eladnak halételnek, az nem azért dögszagú, mert a halnak olyan a szaga, hanem mert állott. És silány olajban, szarul van elkészítve. Úgyhogy elkezdem majd keresni a halas helyeket is, de egyelőre kettőből kiindulva 1-1 a finom és a hitvány aránya. Szerencsére dögszagút még nem vettem.

A fedőkép a southpawgroup.com/iqfoodplatter/ ajándéka.

Rájöttem, hogy én tulajdonképpen szeretem a halat” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Én egyre több félét merek megkóstolni, de óvatosan, nem akarok visszaesni 😀

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.