Miért boldogtalanok a juppik?

Az alábbiakban Tim Urban: Why Generation Y Yuppies Are Unhappy cikkének többé-kevésbé sikeres fordítása olvasható.


Köszöntsük Lüszit.

Lüszi

Lüszi

Lüszi az Y generáció, az 1980 és 1995 között1 születettek tagja. Szintén tagja annak a juppi kultúrkörnek, társaságnak, ami az Y generáció nagy részét alkotja.

Van egy szavam az Y generáció időszakában született juppik egy részére: “Generáció Y Élharcosa és Profi Életművész”, vagy GYÉPÉ. A GYÉPÉ a juppik egy kivételes fajtája, az, aki azt képzeli, hogy Ő2 a főszereplő egy zseniális filmben.

Így aztán Lüszi élvezi a GYÉPÉs életét és imád Lüszi lenni. A probléma csupán egyetlen dolog:

Lüszi mégis boldogtalan.

Ahhoz, hogy ennek megtaláljuk az okát, először ki kell találnunk, hogy mi tesz valakit boldoggá vagy boldogtalanná. Tulajdonképpen egész egyszerűen kiszámolhatjuk:

Boldogság = Valóság - Elvárások

Boldogság = Valóság – Elvárások

Ez elég egyszerű – amikor valaki élete jobb mint ahogy az várta, akkor boldog. Amikor a valóság rosszabb az elvárásainál, akkor boldogtalan.

Egy kis háttér-információért vegyük be Lüszi szüleit is a képbe:

Lucy és a szülei

Lüszi és a szülei

Lüszi szülei az 50-es években születtek – ők a Ratkó-gyerekek. Őket Lüszi nagyszülei, a Veteránok3 nevelték fel, azok akik a Nagy gazdasági világválság közben nőttek fel, harcoltak, szenvedtek és túléltek második világháború alatt, és több mint valószínű hogy nem voltak GYÉPÉsek.

"Nyomik."

“Nyomik.”

Lüszi Világválságban felnőtt nagyszülei az anyagi biztonság megszállottai voltak, és úgy nevelték fel a szülőket, hogy azok praktikus, megbízható karriert válasszanak. A gyerekeiknek jobbat akartak mint ami nekik jutott (és amúgy is, a szomszéd fűje mindig zöldebb), így Lüszi szülei úgy lettek felnevelve, hogy egy stabil és jövedelmező állást képzeljenek el maguknak. Nagyjából így:

Azt tanulták, hogy semmi mást nem kell tenniük hogy megteremtsék a buja, zöld gyepű karriert, csak dolgozni keményen éveken át hogy meglegyen.

A Ratkó-korszak karrierterve

A Ratkó-korszak karrierterve

Lüszi szülei, ahogy kilábaltak az undok hippikorszakukból, azonnal karrierjük építésébe fogtak. Ahogy a 70-es, 80-as és 90-es évek követték egymást, a világ a példa nélküli gazdasági fejlődés korszakát élte. Lüszi szülei jobban éltek mint azt valaha is remélték. Életük örömteli és optimista volt.

A Ratkó-gyerekek valós karrierjei

A Ratkó-gyerekek valós karrierjei

Saját felmenőik életénél kényelmesebb és biztonságosabb életet élve, Lüszit optimista életszemlélettel és a végtelen lehetőségek ígéretével nevelték fel a szülei. És nem voltak egyedül. Generációjuk minden tagja úgy nevelte Y generációs gyermekeit, hogy válhatnak bármivé, amivé csak akarnak, mélyen beléjük nevelve a főszereplő életérzést.

Ez ébresztett kivételesen vad karrierreményeket GYÉPÉsekben, egészen annyira, hogy a biztonságos megélhetés egyszerű zöld pázsitja már nem felelt meg nekik. A GYÉPÉs gyep zöldellő és virágokkal tarka kell hogy legyen.
Ez vezet a GYÉPÉSekről szóló első tényhez:

A GYÉPÉSek iszonyúan ambiciózusak

Végül is lehetnék elnök is, de tényleg ez az amit teljes szívemből akarok csinálni? Nem, azt hiszem az nem lenne az igazi...

Végül is lehetnék elnök is, de tényleg ez az amit teljes szívemből akarok csinálni? Nem, azt hiszem az nem lenne az igazi…

A GYÉPÉs sokkal többet vár egy karriertől mint a megélhetés és biztonság kis zöld mezőcskéjét. Ami azt illeti, a zöld mezőcske nem eléggé különleges és egyedi egy GYÉPÉs számára. Míg a szüleik a társadalom elvárásainak akartak megfelelni, addig a GYÉPÉsek a saját álomvilágukban akarnak élni.

Cal Newport rámutatott, hogy a „kövesd a vágyaidat” szlogen csupán az utolsó húsz évben kezdett el terjedni, ahogy az a Google Ngram – az eszköz, ami azt mutatja meg, hogy egy-egy kifejezés milyen sűrűn fordult elő (nem is azt, de mindegy) a nyomtatásban az idők során – diagramján is látszik. Ugyanez az eszköz azt is megmutatja, hogy a „biztonságos karrier” ahogy megy ki a divatból, úgy kezd a „boldogító karrier” teret nyerni.

Biztonságos karrier

Biztonságos karrier

Boldogító karrier

Boldogító karrier

Igazság szerint a GYÉPÉsek épp úgy anyagi biztonságra vágynak mint szüleik tették, de eközben azt is akarják, hogy a karrierjük boldoggá tegye őket; ez az, amivel a szüleik nem törődtek annyit.
De valami más is zörgeti a harasztot. Miközben az Y Generáció karriercéljai úgy általában egyre különlegesebbé és ambiciózusabbá váltak, Lüszi egy másik üzenetet is hozott magával a gyerekkorából:

Te különleges vagy

Te különleges vagy

Alighanem itt az ideje egy újabb tény felfedésének:

A GYÉPÉsek önámítók.

„Nyilván – gondolkodott Lüszi – mindenki talál magának megfelelő karriert, de én különlegesen kivételes vagyok és mint ilyennek, az életem, a karrierem is különlegesebb lesz mint bárki másé.” Tehát egy olyan generációban, ahol mindenkinek merész elképzelése van egy csodálatos karrierről, minden egyes GYÉPÉs azt gondolja, hogy ezen felül valami még jobbra hivatott — mint egy csillámló unikornis a virágos rét felett.

Lüszi várt karrierje a többiekéhez képest

Lüszi várt karrierje a többiekéhez képest

 

De miért is ez az önámítás? Azért, mert amit GYÉPÉsek gondolnak, az pont tagadja a meghatározást:

A különleges: jobb, nagyszerűbb vagy a megszokottól eltérő.

A definíció szerint a legtöbb ember egyáltalán nem különleges – másképp a „különleges” semmit se jelentene.

Még most is, a GYÉPÉsek akik olvassák, azt gondolják hogy „Jogos, de én tényleg egyike vagyok annak a kevés különleges embernek” – és épp ez a probléma.

Ez a GYÉPÉs önámítás akkor kap szerepet, amikor a GYÉPÉs elkezd állást keresni. Míg Lüszi szüleinek az volt a terve hogy a több évi folyamatos munkával építsenek fel egy sikeres életet, Lüszi számára a karrier alap hogy jár egy olyan különleges valakinek mint ő, és csak idő kérdése arra rátalálni. Nomeg el kéne dönteni hogy merre van az előre.

A munkavállalás előtti elvárásai nagyjából ilyenek:

Lüszi kezdeti terve - csak várni kell míg a világ felfedezi hogy milyen csodálatos is vagyok

Lüszi kezdeti terve – csak várni kell míg a világ felfedezi hogy milyen csodálatos is vagyok

 

Sajnos a világról az a bosszantó dolog derül ki, hogy nem annyira könnyű az élet, és a karrierről meg az meglepő dolog, hogy elég keserves folyamat felépíteni. A remek egzisztencia kialakítása sok év vérverejtékes munkájának gyümölcse – még azok is, amelyek nem vadvirágos rétek, szivárványos unikornisokkal – és még a legsikeresebb emberek is ritkán csinálnak bármi különlegeset huszonéves korukban.

De a GYÉPÉsek pont nem olyanok hogy ezt elfogadnák.

Paul Harvey, a New Hampshire-i egyetem professzora és GYÉPÉ-szakértő kutatása szerint az Y generációnak „irreális elvárásaik vannak, és határozottan elutasítanak minden negatív visszajelzést” és „túlzó az önértékelésük”. Azt állítja, hogy ez „…remek frusztrációforrás azok számára, akik meg vannak győződve arról, hogy egy csomó dolog jár nekik az élettől, de ezeket nem kapják meg [csak úgy]. Gyakran úgy vélik, hogy tiszteletet és magas fizetést érdemelnek, ám ez nincs összhangban se a képességeikkel se a befektetett munkával, így valószínűleg nem kapják meg azt a megbecsülést amit elvárnak.”

Azok számára, akik Y generációs munkavállalót interjúztatnak, Harvey a következő kérdést javasolja: „Úgy érzi, hogy ön úgy általában különb mint a munkatársai, osztálytársai, stb., és ha igen, akkor miért?” Szerinte „ha a jelölt igennel válaszol az első kérdésre, de nem tudja megválaszolni a másodikat (miért?), akkor lehet hogy önértékelési gondja van. Azért, mert az elvárások gyakran az alaptalan felsőbbrendűség- és megérdemeltségérzésen alapulnak. Önhittségre lettek nevelve, köszönhetően talán annak a fiatalkori, túlbuzgó önérzetépítő gyakorlatnak, hogy ők valamiképpen különlegesek, noha gyakran semmi sem igazolta ezt hitet”.

És mivel az élet nem szívbajos érdemek szerint jutalmazni, az egyetem utáni pár évben Lüszi itt találja magát:

Frusztráció, csalódás, elvárás és valóság.

Frusztráció, csalódás, elvárás és valóság.

Lüszi túlzott nagyravágyása, társulva azzal, hogy némiképp túlbecsüli a saját értékét, meglehetős elvárásokkal ruházta fel már az egyetem utáni első évekre nézve is. Ám az, hogy a valóság halovány árnyéka az elvárásainak, igen deficitessé tette a „valóság – elvárások” boldogságegyenletét.

És ez egyre csak rosszabb lesz. Mert mindezek után a GYÉPÉSek még van egy újabb, az egész generációra jellemző nyomoruk:

A GYÉPÉSek pechesek

Nyilván Lüszi szüleinek osztálytársai közül is páran sikeresebbek lettek mint a többiek. És noha hallottak ezt-azt pletykálni másokról, voltaképp nem igazán voltak tisztában a többiek életével. Lüszi viszont állandóan támadva/gúnyolva érzi magát egy modern jelenség, a Fácse Önfényezés [és nem mellesleg a média, „valóságsók”] által.

A szociális média/háló egy olyan világot hoz létre Lüszi számára, ahol:

  1. bármi amit csinálnak, mindenki számára látható,
  2. legtöbb ember egy tupírozott verzióját mutatja az életének és
  3. azok ajnározzák magukat akiknek a karrierje (vagy kapcsolata) a jobban alakul, míg azok, akik lejtőn vannak, nem nagyon reklámozzák a sorsukat.

Ez vezeti – tévesen – Lüszit arra, hogy mindenkinek marha jól megy, tovább fokozva ezzel Lüszi nyomorúságát.

Valós- és vetített élet, irigység, egyenlőtlenség, frusztráció, csalódottság

Valós- és vetített élet, irigység, egyenlőtlenség, frusztráció, csalódottság

Tehát Lüszi ezért boldogtalan, vagy legalábbis érzi magát frusztráltnak és alkalmatlannak. Valójában alighanem egész jól indult az élete, csak a számára tűnik roppantul csalódást keltőnek.
Lüszinek a következőket javaslom:

  1. Maradjon csak elszántan ambiciózus. Egy ambiciózus ember számára a mai világ tele van lehetőségekkel hogy megtalálja a saját kis zöldellő, boldog életét. Hogy pontosan mit csináljon az eleinte talán még bizonytalan, de majd kialakul – csak vesse be magát.
  2. Felejtse el hogy különleges. A tény az, hogy momentán egyáltalán nem különleges. Egy tökre tapasztalatlan, fiatal ember, aki még nem tud túl sokat felmutatni. Különlegessé sok év kemény munkájával és tapasztalatszerzéssel válhat.
  3. Szarjon le mindenki mást. Az, hogy szomszéd fűje mindig zöldebb már régi agybaj, de a mai önfényezős korban a többiek zöld fűje ráadásul csodálatos fényben is ragyog. A valóságban pedig mindenki más épp olyan döntésképtelen, bizonytalan és frusztrált, és ha csak éli a saját életét a maga módján, akkor soha többé nem kell másokra irigykednie.

 

Az alábbiakban összeszedtem pár dolgot amik a fordítás közben kerültek az utamba: a sminkgyártók olyan termékeket fejlesztenek, amik jobban néznek ki a szelfiken, szelfi és a csörgőkígyó, birkák vagyunk, az átlagos nem természetes, „I’m a librarian who banned a book. Here’s why.” – ez a FB reakciók vs. valós reakciók miatt érdekes, Y Generáció, a valaha volt legrosszabb generáció?, Volt még, de nem találom őket.

A fordításról

Nem vagyok gyakorlott fordító és állati sokáig tartott míg ezt lefordítottam és nem is lett igazán jó, ezért minden jobbító javaslatot szívesen fogadok. Ha ennek ellenére részben vagy egészben másolni akarod, ám legyen, de a forrást kérlek tüntesd fel. Vagy újra is lehet fordítani. (Az eredeti oldalról még érdemes tudni hogy: Wait But Why posts regularly. We send each post out by email to over 200,000 people—enter your email here and we’ll put you on the list (we only send a few emails each month). You can also follow Wait But Why on Facebook and Twitter.)

Láb, jegyzet
1. Az eredeti szövegben a kései hetvenes évektől a kilencvenes évek közepe szerepel.
2. Igen, “Ő”, mert juppie.
3. Bár én ezt sose hallottam így, de a Wikipédia ezt írja, biztos úgy van.

You may also like...

14 Responses

  1. Áh, az egyik az szóhiány 😀

  2. Ehh… remek. “Párszor” már átolvastam 😀 De ha másképp tördelődik akkor talán jobban meglátom majd a hibákat.

  3. Jó lett (GYÉPÉ :D)! Jó volna, ha a Waitbutwhy-posztok azok számára is elérhetőek lennének, akik nem tudnak angolul, mert nagyon erős kontent (de pont emiatt piszok nehéz fordítani, szóval riszpekt). (Majd azért olvasd át egy pár nap múlva friss szemmel, mert maradt benne pár elütés.)

    • “Pár” dolgot javítottam 😀 Félrefordítás is volt benne, ehh. Most már kevesebb van 😀 Tipikusan ott voltak, vannak ilyenek, amiket hatszor átírtam közben, és ígyjárás lett.

  4. Tudományos boldogságmérés: https://programs.clearerthinking.org/tactics_for_happier_living.html Ha valaki megcsinálja, írja meg hogy mennyire hihető :)