Csak egy kis érdekesség

Random könyvek a polcomról

Tál a lóA könyvek a polcomon méret szerint vannak rendezve. Ennek a legfőbb oka az, hogy a tálalón tartom őket, ahol középen pont kevés hely van, így kénytelen vagyok oda rendezni a kisebb könyveket. Szóval a sorrendiségben nagyjából semmi tematika nincs. Ezért aztán érdekes volt szemügyre vennem a frissen bekerült könyv szomszédságát.

A Váci Mihály verseskötet még picigyerek koromból származik, amióta az eszemet tudom, megvan. Nehéz eldönteni hogy a téeszből származik-e (jutalomkönyvként kapta apám vagy menekítette, hogy ne gyújtós legyen belőle) vagy vették a szüleim. Mindenesetre bő 1500 oldal, akkor még tudtak könyveket írni 😀

A japán nyelvkönyv tuti ajándék, erre emlékszem, a kollégáimtól kaptam anno, az első japáni út után. Még nem adtam fel, hogy tényleg nekifekszem, bár a kissé meredek tanulási görbe eléggé elbátortalanított.

A kék könyvecske egy viszonylag ritka kötet, pláne hogy dedikálva is van az egyik szerzőtől. Ő az egyik olyan ember, akinek a halála ráébresztett arra, hogy milyen múlandó is az emberi élet. Különösen, hogy talán harminc éves se volt.

A Jég Birodalma szintén gyermekkorom könyve, de ezt már én vettem. Egy olyan könyv, amit azért hoztam magammal, hogy legyen mit olvasni a vonaton, és azért nem vittem haza, mert a vonaton idejövet már kiolvastam. De mivel ez elég rég volt, lehet hogy ideje lenne hazasétáltatni. Amúgy sci-fi antológia, ami szemmel nézve talán már kissé avíttas történetekkel és stílussal, de anno ez volt a menő. Jó, nem volt menő akkor (se), csak nekem tetszett 😀

A tankönyv valamikor Mezei Imre tulajdona volt, de ő kidobta, mi meg anno kikukáztuk. Akkoriban szereztem így pár szak- és tankönyvet, ki tudja mire lesz jó. Még most se derült ki…

A Boris Vian könyvet a Venyigeszú és Plankton miatt (is) vettem. Ideje lenne újraolvasni.

Újabb antológia, az előző testvére, de ez jobban megfogott. Bőven lehetne értekezni arról, hogy miért, de azt bor nélkül nem vállalom.

Jaja, az “új” szabályzat.

A Dalai Láma könyve valószínűleg kariaji volt, vagy egy fellángolás eredménye, abból az időszakból, amikor még kutattam, hogy miképpen lehet valaki jó ember.

A Nejlonangyal könnyű kis könyv, pont elég a 2,5 órás vonatútra.

A Zabhegyező érdekessége, hogy leginkább akkor értettem meg, amikor először megjártam Amerikát. Már pontosan nem tudom hogy milyen felismerések értek, de azt tudom, hogy a könyv számos része hirtelen (új?) értelmet kapott.

Azt hiszem hogy leginkább a Facebook-on (illetve akkor inkább a wiw-en) terjengő idézetek és sommás vélemények késztettek arra hogy megvegyem Coelho művét. Ez az egy könyvem van tőle.

Újabb antológia, lásd mint fent.

A Hahagáj Durrel talán egyetlen könyve, ami a nem nagyon fogott meg, viszont pont ezért hozhattam magammal, mert ha félbehagyom, semmit se vesztek vele.

Az építészetes könyv szintén gyermekkoromból származik. Egy dologra biztosan emlékszem, hogy már akkor – hány éves korában tud már olvasni az ember? – elbűvölt a japáni építészet.

És végül a fotóskönyv.

Az egész post oka az az, hogy mennyire magamra ismertem az amúgy véletlen elrendezés, válogatás alapján, és hogy milyen pontos keresztmetszetét adja az életemnek.

Hát, jóéjt.

You may also like...