Például ezért is szeretem ezt az országot

Okos akartam lenni, és ezért erőltettem a Narita Express-t, hogy kijussak Naritába. Logikus ugye, hogy a Nartia express Naritába megy. Persze nem, és jó okkal, mert ez egy reptéri járat, a reptérre megy és nem a városba, amin csak úgy keresztülrobog. Ezt én úgymond tudtam, de nem sejtettem, de nem is ez a lényeg, kényelmesen és gyorsan akartam utazni, ez legalább megvolt. Úgy voltam vele, hogy a reptérről majd hipp-hopp visszautazom és kész, egy megálló, nem nagy puki.

Aha. Az első gond ott volt, hogy ki kellett keveredni a Narita Express megállójából, és ez nem volt annyira gyors mint ahogy én szerettem volna. A másik az meg az volt, hogy meg kellett volna találni azt a JR automatát, amiből jegyet tudtam volna venni a négy-öt perccel később visszafelé induló vonatra. Ez majdnem sikerült is időben.

Ami a kétségbeejtő volt, hogy a következő vonat egy órával később indult visszafelé. Leroskadtam és töprengtem, hogy ezt így most hogy. Aztán megláttam a másik peront meg hogy ott a Keisei vonal van, és akkor esett le, hogy az bizony egy privát vonal nem JR, ezért nem került be a vonatkeresőbe. Gyorsan át akartam vágtatni, de persze rossz felé indultam. Kifelé, mert nem akartam problémázni a jegy árával, én voltam a hülye, ígyjárás. De ott nem lehetett kimenni (ennek is oka van, de ez már hosszú), és jött is egy hölgy, hogy arra bizony nem lesz jó nekem. Gyorsan elmondtam hogy mi az ábra, rögvest visszaadták a 200 yent (semmi kezelési díj vagy valami), és egy újabb jegyet vettem, most már a Keisei vonalra, a Keisei társaságnál (igaz az 240 yen volt), és hipp-hopp, Narita.

Szóval ami a lényeg, fel vannak készülve a nyomi külföldiekre, nem problémáznak fölöslegesen, segítenek, és nem érzem magam átverve. Szokatlan ez nekem 😀

You may also like...