Rókafalu – Zao Kitsune Mura


Warning: exif_read_data(full-range.png): File not supported in /usr/share/wordpress/wp-content/plugins/google-maps-photo-gallery/googlemaps-photo-gallery.php on line 57

Ez a warning ott marad, nincs kedvem bűvészkedni vele.

Frissítés: most volt időm és kedvem kissé átnézni ezt a napot. Egyrészt maga a leírás kissé csapongó, mert legalább három részletben írtam meg, de ahhoz most nem nyúlok, olyan marad, amilyen most.

full-rangeMásrészt megkerestem és átnéztem az adott napra vonatkozó GPS adatokat, amiket a telefon és a a Nagy Google Testvér gyűjtött. Utólag pár dolog:

  • az út kb. 45 percig tartott
  • nem csoda, hiszen kerülővel, körbe mentünk (lásd alább)
  • a Google Street View-ról most épp el van tűnve a környék, ez lehangoló
  • a track-et kézzel kijavítgattam (főként a cikkcakkos résszel volt baja), ezzel valószínűleg teljesen tönkretettem, de most legalább az úton haladtam (jobbára)
  • a visszaút itt már nincs rajta, de jó felé indultam; most már tudom, hogy legközelebb merre induljak (tétovázás nélkül akár)

track-normal


DSCN5884Az első és a legnagyobb félelmem az volt, hogy hogyan fogok kijutni a rókafaluba. A visszaút miatt (akkor még) nem aggódtam, úgy voltam vele, hogy legfeljebb visszasétálok, nem egy borzasztóan nagy túra.

Reggel jó korán (7:50 körül) ki is kocogtam a buszmegállóba, és vártam a buszokat. Szerencsére viszonylag felismerhető volt, hogy melyik busz az iskolabusz és melyik nem. És a menetrend is segített, korábban itt se jönnek a buszok. Majdnem elsőre eltaláltam hogy melyik buszra kell szállni, szerencsére a “Kitsune-mura?” kérdésre már másodszorra igenlést kaptam.

Odafelé 7:58-kor megy a busz, kb. akkor is érkezett. Riasztó élmény volt ahogy minden jármű a szembe jövő sávban haladt. Gyalogosként nem nagyon kellett az ilyesmihez hozzászokni, és amúgy tudtam is, hogy ez van, csak amikor hirtelen feltűnt egy autó a teljesen rossz sávban, egy pillanat alatt megrohant az „ittdöglünkmeg” érzés. Ezt később se mindig sikerült megúszni.

Rettentő szar fotó a könyvtár - buszmegállóról

Rettentő szar fotó a könyvtár – buszmegállóról

Érdekes volt látni olyan buszmegállót, ami egyben könyvtár is. Tudom, ilyen van máshol is, de én itt láttam először ilyesmit élőben.

A menetrendet nézve gyanítottam, hogy aligha azonnal a rókafaluhoz tart a busz, és úgy is volt, elég sokat forgolódott ide-oda, be-be hajtott mindenféle helyekre, de így is kb. negyven perc perc alatt célnál voltam.

IMG_20150410_133314Ez mondjuk egy jó érzés volt, hogy ennyire meglehetősen messzire el tudtam jönni úgy, hogy tényleg ide akartam jönni, és nem máshová. És nem is a kilométerek számát tekintve messzire, hanem azt, hogy egy kis faluból kellett még buszozni egy szűk órát a hegyek között.

Útközben derült ki az első – és eleddig az utolsó – igazán aggasztó dolog, mégpedig hogy nincs mobilnet errefelé. Ez csak azért macera, mert így, térkép nélkül, nem túl sok kedvem volt csak úgy nekiindulni a japáni hegyvidéknek. Ugyan valamennyi még meg volt offline, de azért erre nem szívesen hagyatkoztam volna, pláne hogy már csak három órát kellett várni, míg a busz visszavisz.

De a lényeg nem is ez, hanem a rókafalu.

precautionElég jó leírások vannak a neten, és úgy is van minden. Ahogy megérkezik az ember, először a belépődíjat kell megfizetni, ami ezer yen. A belépő megfizetésekor ellenőrzik, hogy a ruházat rókabiztos-e. Se a kabáton, se a táskán nem lehet lógó, lifegő izé. Mármint valamennyi lehet, az enyémen is volt, de az még elmegy. Ez ezért van, mert ha rókák kaját sejtenek, akkor nem nagyon tétováznak, hanem kapnak utána, harcolnak érte, mert azért annyira nem szelídek, sőt. Szintúgy kapkodnak a lógó, csilingelő ruhadarabok után, amik viszont elég népszerűek errefelé. És persze a rókapocaknak nem tesz jót se az apró csengő, se a mindenféle műanyag vacak amit esetleg így megesznek. A belépő mellé jár egy leírás is, hogy mire számítson az ember és hogy hogyan kell viselkedni. Nagyon tetszett az a rész, ahol felhívják a figyelmet, hogy a rókák a zacskócsörgésre élénken reagálnak, így ha valakinél van szatyor, akkor azt jobb ha a ruházata alá rejti, ellenkező esetben könnyen lába kelhet

Az is mókás, hogy a viselkedésünkkel meg kell mutatni a rókáknak, hogy nem félünk tőlük, mert ha azt érzik hogy tartunk a közelségüktől, akkor esetleg megharapnak vagy lepisilnek minket.

DSCN5896A pénztár után egy elkerített(ebb) részre kerültem, ahol a fiatal kisrókák és pár egyéb állat – nyulak, madarak, ás egy fura, borzszerű jószág – lakik. Itt lehet kajálni is, dohányozni is. Ez egy érdekes rész amúgy, mert cölöpökön áll, amolyan bagolyvár jellegű a hely, a levegőben lóg az egész. Gondolom részben azért is, mert így könnyebb takarítani.

Minden várakozásom ellenére nem volt erős rókaszag. Illetve persze, volt, de messze nem olyan vészes, mint amire készültem, annak ellenére, hogy azért szitált az eső. Az elkerített részen túl laknak a rókák. Sok. És nem is olyan nagy helyen, mint ahogy gondoltam volna, bár azért nem is olyan kicsi. Mondjuk focipálya méretű. Igen, van többféle méretű focipálya. Egy nagyobb focipályát képzeljetek el.

Itt róka róka hátán, veszekedtek néha, nyüszögtek, morogtak egymásra vagy csak úgy. Kotortak a föld alatt, nem tudom, hogy oda ételt rejtettek nekik, vagy csak ők gondolták úgy, hogy az jó ötlet, kaparászni egy kicsit. Igazán szelídek, szemlátomást a kajára hajtanak, követik az embert, folyamatosan szemmel tartják – már ha épp nem szundítanak, mert a rókanépesség jó fele szundikálással múlatja az időt – és nem árt vigyázni, hogy nem csórjanak el semmit se.

Rettenetes nyugodt tempóban is végeztem fél óra alatt, és ráadásul jól át is hűltem. Ekkor döbbentem rá, hogy még négy órát kell várnom míg a busz visszavisz. Szerencsére van egy melegedős rész, ahol meghúztam magamat, és kissé felengedtem, de még mindig csak tizenegy múlt és még mindig rettenetesen sok eltölteni való időm van. Fél füllel hallottam, hogy a türelmetlenebb népek taxit hívtak, gondolkoztam rajta hogy be kéne társulni, de akkor még volt bennem tartás. Ez mostanra elmúlt, és valahogy nem bánnám, ha mégse kéne kettőig várni.

IMG_20150410_131727Amúgy az egész hely nagyon családias és békés. Rettentő rohanás nincs, egész nap elszöszmötölnek a jószágokkal és a szuvenírbolttal, és nem nagyon zavartatták magukat, hogy órákon át ott tébláboltam. Gondolom szokva vannak ahhoz, hogy errefelé elég ritkán járnak a buszok, miegyéb.

Tanulság, hogy nem célszerű túl korán érkezni, igaz borzalmasan nagy választék nincs a menetrend tekintetében. Persze a rókákkal is el lehet tölteni az időt, de én nem vagyok annyira harcore róka-fan, hogy több órán át tébláboljak a szitáló esőben.

És még fél tizenkettő sincs.

Egyéb tapasztalatok.

Nem épp ideális időben érkeztem. Persze lehetett volna rosszabb, sőt, bőven rosszabbra készültem, de ha lehet, akkor nyáron jöjjön ide aki akar. Vagy télen, amikor még van hó és akkor nem a sárban szaladgálnak a rókák.
Apropó, hó. Ahogy a busszal felfelé kaptattam, bizony itt-ott még volt némi hófolt, azaz dacára az áprilisnak meg a tavasznak, azért még eget verő hőség nem nagyon lehetett.

A busz idefelé nagyon kényelmes, visszafelé viszont lehet hogy próbára teszi az ember türelmét a várakozás. Én szerencsére abszolút nem rohantam, meg amúgy se tartom magamat túlságosan türelmetlen alaknak, de azért a négyórás várakozás egy olyan élmény volt, ami nélkül kibírtam volna. Igaz, mivel korán érkeztem, ezért hamar el tudtam foglalni a legjobb helyet, közvetlenül a kályha mellett, így jól át tudtam melegedni. Arra nem jöttem rá, hogy a többiek hogy jöttek ki idáig, elvileg busz nem jár, és nagyon sok kocsit se láttam a parkolóban.
Melegen kell öltözni. Ez hegyvidék, sokkal inkább mint vártam. Én, aki a síksághoz vagyok szokva ezt mindig megszívom, a hegyekben másképp működik az időjárás.

A buszmegálló mellett van egy Sunkus (éjjelnapali), ott érdemes felpakolni szendvicsekkel, ezzel-azzal. Ugyan a rókafalunál is lehet kapni kaját, de egyrészt az is kb. a Sunkusból származik (instant levesek, ilyesmi), másrészt azt én nem próbáltam, a hihetetlenül szegényes japán szókincsem bizony kevés lett volna hozzá. Különösen, hogy a nagyja szókincsemnek az a Google Translate, ami viszont mobilnet hiányában csupán kellemes emlék volt. Viszont pár felkészültebb (és/vagy éhesebb) ember tudott kérni rament. Úgy néz ki, hogy félreértettem valamit, azt a kaját maguknak csinálták.

Épp ezért ha lehetőség van, akkor olyan mobilnetet kell választani, ami ezen a környéken is életképes. Már ha egyáltalán létezik olyan.

Az idetévedt turisták közül páran bevásároltak pár gőzgombócra hasonlító valamiket, a tétova arckifejezésből és abból ítélve, hogy milyen hamar elcsomagolták azokat, nem lehetett egy szerencsés választás.

Más nyomik meg zajongtak, a válaszolgató kisrókával játszottak (fél óra előtt még tök nyugi volt, de most mintha valami gyerekzsúrba keveredtem volna), szóval igen, nem nagyon vagyok boldog ha sok a turista bárhol a közelemben. És itt meglepően sokan voltak, annak ellenére, hogy szerintem nem az ideális évszakban voltam épp, és hogy mennyire nem láttam turistákat a városban. De lehet hogy csak nem ismertem fel őket.

Közben elkezdtek taxikat rendelni és osztani szorozni, rém kíváncsi vagyok a végére. Mindenesetre úgy tűnik hogy az a bevált módszer, hogy idekeverednek valahogy és majd visszakeverednek valahogy. Az egyik bácsi, az, aki szerzett magának rament beszélgetni próbált. Kérdezte, hogy melyik országból jöttem, meg adott valami rágcsát ajándékba. Ő vagy valami helyi ember, vagy tulaj lehet errefelé. Róla még lesz szó.

Én is kivonszoltam magam kettőkor oda, ahová a buszt sejtettem érkezni. Illetve fél kettőre, biztos ami biztos. Az első negyedóra viszonylag hamar eltelt. Aztán a maradék tizenöt percből még öt. Kezdtem gondolkozni, hogy egyrészt mennyit várjak kettő után, hogy biztos késik a vonat, illetve hogy taxival menjek-e vissza avagy gyalog, ha mégse jönne.
Amikor már csak öt percem volt a buszindulásig már egészen izgi volt, hogy feltűnik-e valamelyik irányból a busz.

Nem tűnt fel.

Újabb öt perc elteltével sem.

Ekkor már kezdtem érezni, hogy a bácsi úgy értette a két órát, hogy két óra múlva, és nem úgy, hogy két órakor. Ebben is van logika, mi tagadás.

IMG_20150410_141627Üsse kavics, elindultam a telefonon ragadt offline térkép alapján. Hiszen faszagyerek vagyok, vagy nem? Hát de. Az idő nem volt olyan vészes mint ahogy vártam, a szitáló eső is alábbhagyott, a szél se fújt, úgy igazán hideg se volt. És sétálgatni a friss levegőn igazán kellemes elfoglaltság volt, csupán az zavart kissé, hogy nem voltam biztos abban, hogy tutira jó felé megyek. De egész jó kedvre derültem, a baktatásnak köszönhetően kellemesen átmelegedtem. Úgy voltam vele, hogy a legeslegeslegrosszabb esetben is csak annyi lesz, hogy egy újabb éjszakát kell a szállodában eltöltenem.
Szorgosan szedtem a lábamat, és azon töprengtem, hogy minden autó szembe jön, szóval lehet hogy nagyon-nagyon rossz felé megyek. Úgy voltam vele, hogy legalább a kilátást élvezzem, tényleg szép vidék, a szitáló eső ellenére is továbbra is jó ötletnek tartottam a sétát.

Persze néha röhögtem magamban, hogy nesze, te akartál Japánt látni, hát nézzed. Imigyen múlattam az időt, amikor egyszer csak hallom ám, hogy mögöttem lassít valami jármű. Nem voltam biztos benne hogy nem a rendőrség jött utánam, hogy biztos eltévedtem itt a hegyek között, de szerencsére nem, hanem a rágcsás bácsi a fiával(?) jött arrafelé. Kérdezték, hogy elvigyenek-e, én a becsület kedvéért tiltakoztam egy kicsit, de aztán hamar hagytam magam meggyőzni, hogy egye fene, elvihetnek. Be is pattantam a kisbusz hátuljába.

A kisbuszban számos érdekes dologra lettem figyelmes. Az egyik a CB rádió, ami valószínűsíti, hogy arrafelé nem nagyon számottevő a mobiltelefon-lefedettség. A másik, hogy a kisbusz milyen kényelmesen be volt rendezve, hátul aludni is lehet, itt-ott szerszámok, plusz kabátok, ilyesmik voltak szépen elrendezgetve hátul.

Nem tudom mekkorát kerültek a kedvemért, egy helyen megálltunk megnézni, hogy mikor jön a busz, de a kapott eredmény nem felelt meg a jóembernek, és bevitt a városba, ahol mutogatva és a „Station, station” szavakkal az utamra bocsájtott. Én végül is eléggé hálás voltam neki, bár egyrészt jó felé indultam, másrészt nem lett volna olyan eszeveszett nagy túra, de na, a kellemes melegben üldögélni mégis jobb volt mint a ködölő esőben sétálni. Ami ugyan elállt, nem tudott átjönni az egyik hegygerincen, de a boltban azt láttam a pénztárgépen, hogy öttől már kelleni fog az esernyő, és akkor még csak olyan fél három lehetett, szóval még bőven esélyes lett volna egy zuhé. Ugyan volt nálam rendes esőkabát, de kalandvágy ide vagy oda, azért nem akartam viharba keveredni egy ismeretlen környéken.
Szóval kiszálltam a kocsiból és innentől kezdve teljesen eseménytelenül telt a visszaút. Átsétáltam a másik vasútállomásra, felszálltam a Shinkansenre és irány Tokió.


You may also like...

6 Responses

  1. Jó, máris nincs igazam, a Hooters-ben beszélnek angolul, sőt, igen jól.

  2. Frissült a poszt, feltettem oda az összefűzött videókat a nyüszörgő rókákról 😀

  3. Ez nagyon-nagyon vidéken volt. És amúgy nem. Illetve ez így nem igaz. Ahol elvárnám – ma pl. voltam a Bigboy-ban, sztéket falni -, ott pl. általában esélytelen. Ugyanakkor az utcán a random mamóka tök frankón elmagyarázta angolul hogy egyrészt zárva a posta, másrészt meg a központi posta erre meg arra.

    Viszont minden problémám megoldásra talált, mindenhová odataláltam, és ugyan néha kacskaringókkal, de minden a helyére került.

  4. Ennyire nem beszelnek ott angolul?

  5. Először nem is bírtam csatolni az összes képet, ehe: “2015-04-10 14:46:16: (mod_fastcgi.c.2676) FastCGI-stderr: PHP Warning: Unknown: Input variables exceeded 1000. To increase the limit change max_input_vars in php.ini. in Unknown on line 0”