Vasárnap

Bő 20 km-es sétán vagyok túl. Nem állítom hogy ez volt életem legjobb ötlete, reggel kiderül majd hogy mit szólnak a lábaim az ilyesmihez.

De szépen sorba.

Már leparkoltak a szentélyekkel

Már leparkoltak a szentélyekkel

Tegnap megjött a lakótárs, ami annyira sokkolt, hogy gyorsan leléptem. Elmentem Asakusa-ba. Hogy miért épp oda azt nem tudom, de jó ötletnek tűnt. Még jobb lett volna ha hajnalban oda megyek, mert épp most volt a tavaszi napéjegyenlőségre eső ünnep amibe már belefutottam tíz évvel ezelőtt (jó, akkor könnyű volt mert ott laktam közel), és azóta mindig csak a végére érek oda.

Ha már ott voltam, akkor megnéztem, hogy mi van a régi szállással, mert jó lenne megint a környéken lakni. Hát, bármi is lesz a régi hellyel, én nem tudtam rájönni, hogy mi, mert a google translate fordítása kissé homályos (“Gratulálunk kikapcsolódást soft emberek! Big Daddy linker Kiyoshi Yu”), de legalább az valószínűsíthető, hogy senki se halt meg.

No, ennyit a tegnapról.

DSCN5225Ma viszont sétálós napot tartottam, mert ellentétben kb. az összes eddigi nappal, gyönyörű szép, napos idő volt. Eleinte még a szél se fújt. Kitalátam, hogy felsétálok a Yoyogi parkig, mert miért ne?

Útközben az tűnt fel, hogy sok ember szöszmötöl a temetőkben. Nem tudom, hogy ez a szép, napos idő miatt van (vasárnap is van, szép idő is van, menjünk a temetőbe), vagy ezen a napon akkor is kimennek a temetőkbe, ha jégeső esik.

Az feltűnt, hogy a környéken mintha kissé több szentély lenne mint máshol, legalábbis egy részen konkrétan egymást érték, de majd térképen megnézem.

DSCN5235Harajuku – Yoyogi felé sétálva próbáltam lefotózni a méreteket. Hogy mekkora is ez a város, mekkorák az épületek, utcák, felüljárók.

Hát, egyelőre úgy érzem, hogy még csak közelíteni se bírom a fotókkal a konkrét érzést. Még dolgozom rajta, nem adtam fel, de valahogy sehogy sem áll össze a hangulat.

Harajuku eddig ismeretlen részéről értem be, így kicsit kószáltam ide-oda mielőtt az ismerősebb helyekre keveredtem volna. Így kiderült, hogy ez a divat- és designernegyed jóval nagyobb mint ahogy az eredetileg gondoltam. Bár a kirakatokon belesve én semmi olyasmit nem láttam, ami miatt megérné átmenni az úttest túloldalára, de  az én véleményem e téren nem feltétlen számít sokat.

Harajuku egy elég élénk része a városnak, ezt mi sem mutatja jobban, mint egy váratlan pandatámadás:

Érdekes volt látni, hogy tényleg működik a dolog, a korábban komoly emberek mosolyogni kezdtek, a gyerekek integettek, ilyesmik. Ezt nem nagyon tudtam felvenni, csak úgy lehetett volna, ha nagyon tolakszom. Vagy ha megrendezett az egész. De tény, hogy működött.
Nagy kapu

Nagy kapu

Harajukuból kikeveredve a Meiji-Jingu felé indultam, csakúgy mint a legtöbb turista, így aztán hamar menekülőre is fogtam. Egyrészt már jártam ott párszor, másrészt meg visszamehetek bármikor, nem hétvégén. Jobb lesz az úgy mindenkinek.

Valahol itt(?) léptek közbe a gonosz kamik és ügyesen átkapcsolták a telefonomat repülőüzemmódba, de úgy, hogy leszállás után se wifi se gps se semmi nem volt, kézzel kellett visszakapcsolgatnom mindent. Aztán még egy reboot is, biztos ami biztos, ezért kavarodott meg a cucc, hogy pontosan mekkora távolságot is gyalogoltam le.

A Shinjuku-gyoen park után (ahová szintén nem mentem be, mert több ember volt bent mint kint), ha már ott voltam, hát felmentem a TMG kilátójába. Tartottam tőle hogy ott is sokan lesznek, elvégre ingyenes látványosságról van szó, ám meglepő módon inkább kevesebben voltak mint egyébként.

Innét már nem volt messze a kedvenc indiai kifőzdém, és kiderült, hogy az idő megszépítette az emlékeket. Bár nem volt rossz az étel, arról szó nincs, de jobbra emlékezem. Innét meg egyenesen haza jöttem. Volna, ha a gps élt volna, de azért így is viszonylag jó irányba indultam neki. Az összes távolság 23-25 km lehet, a francnak van kedve átrajzolni a térképen, hogy merre is jártam pontosan.

Ja igen, anno az építkezés még itt tartott:

pink-machine

Egy év elteltével pedig már-már kész az épület. Én azért nagyobb tempót vártam volna.

Közben felépült

Közben felépült

track

You may also like...

3 Responses

  1. Nem is a séta volt a fárasztó, hanem a téblábolás, álldigálás. Maga a séta tulképp laza volt.

  2. 20 km meg se kottyanhat, és nem is időre kellett teljesítened

  3. Hát, még tudok járni 😀