Ramenka

Akit nem érdekel a picsogás, az ugorjon egyből a leves részhez.

Szóval az úgy volt, hogy na majd én nyomok egy bejelentkezést a Foursquare-en, és azzal le is van tudva a dolog. De nem úgy volt, mert a Foursquare hosszas bökdösések után közölte, hogy ja, ha csekin kell, arra már más alkalmazás kell. Illetve nem közölte, csak átdobott – gondolom némi célzást rejtve bele – a Swarm google play-es oldalára.

Na mindegy baszki, gondoltam, majd otthonról1 úgy teszek mintha, és akkor majd. Hát nem.

swarm stopped

Ekkor már éreztem, hogy kezd felmenni a vérnyomásom, úgyhogy tartottam egy kis szünetet, hogy utánaolvassak a Ramenkának. Elég mulatságos volt.

Először is, az összes feltalált írás azon cuppogott, hogy hű, dizájn 2. Elismerem, a letisztult dizájnt nehéz eltalálni, de azért aki nem a Kazinczy – Liszt Ferenc tér – Gozsdu udvar háromszögből akarja megismerni Japánt (helyesbítek, úgy egyáltalán, a világot), annak akad pár lehetősége. Szóval a dizájn. Szép. A másik visszatérő motívum a cikkekben a tálak. Hát, nekem az jobban bejött amit úgy általában a japán helyeken láttam, gondolom az eurojapáni feeeling miatt kellett ilyeneket választani. Vagy csak ez volt, ami távolról ugyan, de legalább hasonlít a ramenes tálakra. Aztán ami még mókás volt a cikkekben, hogy sűrűn emlegették a hipsztereket és a másik hívószót a “pho”-t. Gondolom hogy a flaszterpatkányok is tudják hová tenni a dolgot.

Ami viszont majdnem teljes elismerést nyert nálam, az a logó(ka). Lásd alább.

Lévén hogy se belsőépítész se porcelánműves nem vagyok, csak egy tanyán felnőtt parasztgyerek, ezért leginkább az érdekelt, hogy mit adnak enni. Az ételről nincs fotóm, mert nem úgy készültem, de a Ramenka Instagram oldalán van dögivel sincs sok, úgyhogy ígyjárás, legközelebb majd csinálok. Illetve nem, mert a Foursquare oldalon vannak kb. pont olyan szar képek mint amit én csinálnék, úgyhogy nézegessétek ott :)

Szóval lényeg ami a lényeg, megérkeztem, választottam egy rament, leültem és vártam. Aztán ezt folytattam. Majd kicsit vártam még. Majd nézelődtem, hogy biztos rosszul hallottam, hogy majd kihozzák. Utána még vártam egy kicsit. Aztán hirtelen megjelent egy jóember a tállal. Azért a ramen nem egy egészben sült pulyka, lehet azt tempósan is csinálni:

…und…


Szóval a leves.

Bár úgy készültem, hogy majd jól lehúzom az egészet (“A Kazinczy utca mégse Shinjuku” meg ilyenek), de az igazság az, hogy maga a leves egész vállalható. Felismerhető benne az a ramenes jelleg, amit megszoktam és szeretek. Elég gazdagon meg van pakolva, és 1680 forintért nem is drága. Vagy ha úgy vesszük, hogy kint ez a szintű leves kb. 1000 yen, amit úgy tapasztaltam, hogy kb. egy az egyben lehetne átváltani, úgy drága, de ez menő helyen van meg minden. A tészta ugyan nem soba, amit jobban szeretek, de ez se lőtte az égbe a vércukromat, ami nekem egyfajta minőséget sugall. Érted, nem tiszta szénhidrát, hanem rost- és ne adj isten, ásványi anyagok is. Én kicsit csípősen kértem, ami hiba volt, mert chiliolajjal (legjobb esetben is chilis szezámolajjal, de kétlem) csípősítenek, ami nem oszlik el a levesben, hanem annak tetején tanyázik, majd egy alattomos pillanatban megtapad a garaton, ami a kirakatban ülve nem szerencsés. Bár akik kint vannak esetleg jót mulatnak. Aztán ami feltűnt, hogy hamar elillant a “rameníz”, bár ezért lehet hogy a chiliolaj a felelős, mert annak hatására sok-sok dolog jelentőségét vesztette. És hiányzik de nagyon, a szójaolaj, amit nem leltem, de ez bőven lehet attól, hogy csupán felületesen néztem körbe.

Szóval aki még nem evett rament, az bátran kóstolja meg itt, nagy csalódás nem fogja érni. Aztán ha kedvére való étel, akkor mindenképpen menjen el a Momotaro-ba is, mert érdemes.

Láb, jegyzet
1. Mert olyan mobilnetem van, hogy nem állok neki letölteni ilyen hatalmas adatmennyiséget.
2. És nem hagy nyugodni a gondolat, hogy egymás közötti linkelgetéssel emeljék egymás SEO rangját. Vagy hogy jól értesültnek tűnjenek.

You may also like...