A 47 ronin

A 47 ronin története egyfelől igen egyszerű.

Volt egy muki, Asano Naganori, aki egyszer régen nagyon bepöccent, és kinyuvasztotta Kira Yoshinaka-t. Mivel a gyilkosságot anno se nézték jó szemmel – mármint hivatalosan -, ezért halálra ítélték, Asano szamurájait pedig uruk bűne miatt megfosztották a rangjuktól (így lettek roninok). Ettől persze azok idegesek lettek, és cserébe jól megölték Kirát.

Másfelől viszont icipicit bonyolultabb.

Asano Naganori, az Asano család feje ugyanis egyrészt császári hivatalnok, másrészt igazi szamuráj volt, a Bushido követője. Ez nagyon sok dolgot jelent, de alapvető vezérfonala az, hogy amit a főnök mond, az úgy lesz1. A történet idején (1700) körül a császár helyett tulajdonképpen a sógun irányította az országot, lévén hogy az ország leggazdagabb nemesei (daimyo-k), akik a szamurájoknak parancsoltak, az Ő vezetése alatt álltak. Mivel a katonai (és azért nagyrészt a gazdasági) hatalom is ezen emberek kezében volt, így a császári udvar valós befolyása elég csekély volt2.

Ez a sógun Tokugawa Tsunayoshi volt, Tokugawa Ieasu ükunokája. Ez utóbbi megint érdekes egy kicsit, mert a Tokugawa család Japán számára rettenetesen fontos volt, évszázados békét hoztak a korábbi évszázados intrikák és gyilkolászások után. Nomeg kereskedelmet, miegyebet, ami azért lássuk be, némiképp jobb időtöltésnek néz ki mint háborúzni Kínával és Koreával (pláne hogy csúfosan ráfáztak, de ez megint más történet). Szóval ez a sógun volt, aki megbízta Asano urat és a haverját, Kamei Sama urat, hogy megfelelő módon intézze a császári követek fogadását, akik épp úgy gondolták, hogy jó lenne látogatást tenni egy kicsit Edo-ban, az akkori császári kastélyban3.

800px-Kyosai_Kiyomitsu_001

Ez egy fontos dolog, mert a császári kastély azért nem egy szénaboglya, ott szabályok vannak, és egy ilyen ceremóniát nem lehet akárhogy lezavarni (plusz már akkor is alap volt, hogy ha valamit csinálnak, akkor az minimum tökéletes kell hogy legyen), ezért magától a sógun ceremóniamesterétől, Kira Yoshinaka-tól kaptak segítséget.

Kira bácsi eleve kissé nehéz természetű volt, és amúgy is nyűgös volt, mert úgy vélte, hogy ezért a munkáért neki bizony prémium jár. Ez a hozzáállás igen felbosszantotta Asano urat, aki lévén hű szamuráj, alapvető kötelességének tekintette hogy egyrészt ura parancsait tökéletesen teljesítse, másrészt uráért és a császárért akár mindenét gondolkodás nélkül feláldozza. Ezt úgy gondolta kifejezni, hogy Kira úr számára egy szárított halat küldetett mint fizetséget. Markáns ellentétben az akkor szokásos pénzbeli ajándékokkal. Kira úr, aki amúgy meglehetőse szerette ám a pénzt, ettől persze igen morcos lett, és ahol lehetett, ott bosszantotta Asano és Kamei urakat. Oly annyira jól csinálta, hogy Kamei úr egyszer csak felkapta a vizet, és határozottan gyilkos szándékkal lépett fel Kira úrral szemben. Tanácsadói viszont megakadályozták abban hogy felvágós legyen, és azt javasolták neki, hogy inkább küldjön egy valag pénzt Kirának. Így is lőn, és Kira egyből normálisabb lett. Mármint Kamei úr felé.

Ezek után persze egyrészt több energiája maradt Asano úr bosszantására, másrészt meg felbátorodott, hogy működik a remek módszer. Addig-addig alázta (pl. modortalan, vidéki suttyónak nevezte meg ilyenek), hogy Asano úr gyógyszere elgurult, és kardot rántott (ez már eleve bukó volt, mert a fegyverviselés tiltott volt a kastélyban), és megsebezte Kira urat. No nem nagyon, mert az őrök lefogták, de azért megszeppent tőle a nyomi.

Az egy dolog hogy megsebezte a ura hivatalnokát, de a tiltott fegyverviselés már más tészta volt. Ezt nagyon-nagyon komolyan vették, mert bár békességben éltek, de azért még élénken éltek a régi emlékek. Akkoriban pl. a sógunhoz például csak közel menni se lehetett bárkinek, kizárólag a saját, hűséges szamurájait engedték oda, és őket is csak fegyvertelenül. Nagyon-nagyon kevés, kivételezett személy volt az, aki a sógun vagy pláne a császár közelében fegyvert viselhetett.

A sógunnak nem volt mérlegelési lehetősége, halálbüntetést kellett kiszabnia. Annyi engedményt tehetett, hogy engedélyezte a szamurájhoz méltó kivégzést, a szeppukut. Ezzel elismerte embere kiválóságát. A dolog ott kezdett eldurvulni, hogy uruk hibájáért a beosztottak is fizettek, Asano úr szamurájait megfosztották rangjuktól (ezzel egyúttal fegyvereiktől is, mert fegyvert csak szamuráj hordhatott), és száműzetésbe küldték őket.

Azonban páran – a 371-ből 47-en – úgy gondolták, hogy ez azért így még sincs jól. Asano úr nemes szamuráj, kiváló ember volt, aki hűen követte ura minden parancsát, és csak heves vérmérséklete miatt kellett, amúgy igaztalanul, egy léha hivatalnok miatt, bűnhődnie. Ezért aztán, annak ellenére, hogy az ilyesmi bosszúkat a törvény nagyon határozottan tiltotta4 – pár generációval korábban még mindennaposok voltak a hatalmi harcok, gyilkosságok, kihalt volna az ország ha mindenki, mindig bosszút állt volna -, zsizsegni kezdtek.

Tehát ők 47-en úgy döntöttek, hogy vállalva a várható borzalmas büntetést, mégis megbosszulják uruk halálát. Marha sok tervezgetés után így is tettek5.

HiroshigeChushinguraA történet itt kezd igazán érdekessé válni. Mivel mindenki tudta, hogy Asano úr miért támadt Kira úrra, és így az se volt nagy rejtély, hogy Kira urat miért támadta meg egy csapat ronin, ezért itt akár véget is érhetett volna a történet. A 47 ronin szétszéledhetett volna az országban, és fölműveléssel, halászattal vagy épp útonállással (kinek-kinek kedve szerint) múlathatták volna az idejüket.

Igen ám, de ezzel még nem adták volna vissza halott uruk becsületét. Hogy ezt elérjék, fogták Kira úr levágott és ízlésesen becsomagolt fejét, és dacára a szerzett sérüléseiknek, elvonultak a Sengaku-ji templomhoz, uruk sírhelyéhez, ahol is a szépen megmosott fejet kiállították a sír előtt. Gondolva a jövőre, minden megmaradt pénzüket a templomnak adományozták, kérve, hogy tisztességesen temessék majd el őket, és megpingették a sógunt, hogy ők bizony bosszút álltak, és itt vannak, várják az ítéletet. Tokugawa sógun pedig a szamurájoknak kijáró tisztelettel, nekik is megengedte  a szeppukut, ezzel gyakorlatilag visszaadva szamuráj rangjukat és a becsületüket.

Az egész történet tehát nagyon japáni. Meghal mindenki, de a becsületüket visszaszerzik. Nem számít milyen áron (saját haláluk), vagy milyen kockázattal (ha nem sikerül a bosszú, akkor közönséges bűnözőkként kezelik őket), és az se számít, hogy abszolút semmi perspektíva nincs a tettükben, hisz a legjobb esetben is csak meghalhatnak. Az uruk iránti hűség, uruk becsületének a visszaszerzése, és esetleg a sajátjuké is, mindennél előbbre való.

Sengakuji_Ronin_GravesEz egyrészt a középkori japán eszméi között is legendás cselekedet, de manapság is az, hiszen a jelenkorban is, egy japáni ember gyakorlatilag abszolút engedelmességgel tartozik a feljebbvalójának. Bár manapság azért már ingadozik az abszolút hit, de azért még mindig borzasztóan erősek ezek a kötelékek.

És amiért mindezeket leírtam, az az, hogy ebből csináltak egy nyomorék forgatókönyvet, abból egy – nagy jóindulattal is – átlagosan vágott és igen lehangolóan világított filmet, amiben Keanu Reeves csetlik-botlik (a Matrix óta jól megy neki ez a figura), és az eredeti történetből kb. csak a bosszú maradt meg, és ettől én meg ideges lettem.

Írni kellett volna még a bushidóról meg a Sintó vallásról, de háromnegyed kettő van, és már tényleg álmos vagyok. Talán majd egyszer.

Hivatkozások:

https://en.wikipedia.org/wiki/Tokugawa_Tsunayoshi

https://www.47ronins.com/the-sentence.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Emperor_Higashiyama

https://en.wikipedia.org/wiki/Asano_Naganori

https://www.samurai-archives.com/ronin.html

https://www.47ronins.com/

Láb, jegyzet
1. Vesd össze: Shinto vallás
2. Vagy nem, azért tény, hogy nem vagyok a középkori japáni történelem szakértője. De kb. így volt.
3. Ennek nem mentem utána, hogy miért is akartak ők oda menni, és hogy honnét, és miért ők és miért épp oda.
4. Ez ugye azt jelenti, hogy mondjuk egy egyszerű gyilkosságért csak lefejezték a bűnöst, de egy ilyesmi bosszúért a családját a szeme előtt kaszabolták le, vagy verték agyon vagy fojtották vízbe, és csak utána nyúzták meg élve a bűnöst.
5. Akit érdekelnek a részletek, az olvassa el a hivatkozásokat alább

You may also like...

1 Response

  1. Ez igy eelg erdekes! Ideje lenne megfilmesitened!:-)