Kasuga hotel, ryokan

Tehát az úgy volt, hogy már megérkezéskor éreztem, hogy Narából már semmi kedvem nem lesz visszabumlizni Tokyo-ba, így szállást kellett keresnem. Először az állomás melletti szállókat próbáltam, elvileg itt szoktak megszállni azok a japánok is, akik lekésik az utolsó vonatot, de ezekben nem volt szabad szoba.

Sanszos persze hogy a közelben lett volna még pár lehetőség, de ekkor még nem voltam annyira elkeseredett hogy körbemászkáljak, indultam inkább a látványosságok felé.

A látványosságok később.

Kb. így fest egy hagyományos japán szálló szobája

Kb. így fest egy hagyományos japán szálló szobája

Jártamban-keltemben be-be tértem egy-egy szállodába (kb. mindegyikbe, bár volt olyan, ami ránézésre is olyan drága volt, hogy kész szerencse hogy nem volt üres szobájuk – igaz, ahogy nézem, azért annyira nem rettenetesen vészes), de mindenhol telt ház volt. Aztán végül csak találtam olyat, ahol volt üres szoba, mégpedig egy olyan, ami hagyományos japán stílusban volt berendezve.

Azért pár dolog biztos nem korhű, így pl. a televízió, a légnedvesítő és a légkondicionáló, de ezeket már annyira megszoktam, hogy fel se tűnt :)

Őszintén szóval egy pillanatig nem bántam az amúgy nem olcsó szobát. Egyrészt volt hol aludnom, másrészt legalább ezt is kipróbáltam.

Hagyományos fürdőszoba

Hagyományos fürdőszoba

Egy ilyen szálloda kicsit eltér egy nyugati(as) szállótól is. Először is, van rengeteg papucs (bár alighanem ez máshol se szokatlan), ám itt ennek nagy hagyománya van. Szóval van legalább három papucs. Egy a szobához, egy a teraszhoz, és egy a wc-hez (abban a paucsban nem mászkálnak máshová, amit a wc-ben használnak).

Másik szokatlan dolog a japáni fürdő. Hagyományosan az a szokás, hogy mielőtt a kád forró vízbe ülnének, előtte lezuhanyoznak hogy tiszták legyenek. Erre szolgál a kis sámli és a pici dézsa, ami a kép jobb alsó sarkában látszik.

A szokásnak az az oka, hogy a kád fürdővizet az egész család használja, azaz nem cserélnek vizet az emberek között.

Ágy – természetesen – nincs, a tatamira terített futonokon alszanak.

Az esetemben – és gondolom úgy általában a ryokan esetében – ez úgy néz ki, hogy amikor beköltözök, akkor jön egy hölgy, aki felveszi az igényeimet. Mikor akarok kelni, kérek-e reggelit és ha igen, akkor mikor, illetve hogy mikor kívánok nyugovóra térni, mert a futont a személyzet készíti el. Ami amúgy nem nagy történet, de szépen megkoreografálva adják elő.

Fotó nincs róla, mert mire visszaértem a reggeliből, eltűnt az ágyam, noha az ajtó zárva volt. Bár sehol se találtam DND táblát.

Nekem úgy tűnik, hogy hagyományosan sokkal lazább az átjárás, a személyzet – legalábbis az előszobáig – kb. bármikor bejön (bejöhet), akkor is, ha zárva van az ajtó. Fura kicsit, bár értem az okát. Vagy legalábbis érteni vélem.

A reggeli… A legtöbb (japáni) ember azért (is) költözik ryokan-ba, mert hagyományos a konyha is. Nos, azt kell mondjam, hogy a hagyományos japán konyha nem lesz a kedvencem. Sőt.

 

 

 

You may also like...

1 Response

  1. nagyon szép az összhang a szobában, csak az a szakállas alak rontja némileg…