A mai nap tényleg a semittevésé (mármint majdnem)

Sunscreen

Sunscreen

Alighanem részben a tegnapi születésnapi mulatság miatt (illetve a ma reggeli, homloktájéki, feszítő érzés miatt) is, ma tényleg dögleni fogok (bár már kettő is elmúlt mire haza értem). Nagy dolgokat nem terveztem, az egyik, ami talán a legfontosabb volt, az a naptej.  Elég nehezen találtam meg, végül is segítséget kellett kérnem, de mint kiderült, marhára eldugott helyen volt, így lehet, hogy egy magyarországi DM-ben se találtam volna meg.

Marha drága volt (2500 yen), de ez alighanem az a fajta lötty amit először sikerült vennem, mert az amúgy már eléggé érzékeny karom már teljesen rendbe jött (kb. öt óra alatt). Úgyhogy ezt a fajtát tudom javasolni bárkinek.

Szóval a naptej kipipálva.

Free wi-fi / JR Pass

Free wi-fi / JR Pass

Miután a legégetőbb – hihi – problémát megoldottam, maradtak a fakultatív programok, amiket viszont már nem akartam tovább halasztani. Az egyik az ingyenwifi, a másik meg a vonatbérlet.

Nos, az ingyenwifi kicsit csalódás volt. A dolog tulajdonképp úgy működik, hogy van egy alkalmazás, ami tudja fejből az összes többé-kevésbé nyitott hotspotot. Ha anno olvastam volna, akkor tudtam volna ezt, és nem bóklásztam volna annyi a Keio-ban, hogy találjak ilyen ingyenwifis papírt1. Bár ki tudja, mert a legújabb tapasztalatok szerint már nincs ingyen wi-fi az itteni McDonald’s-okban (kettő helyen néztem, egyik helyen se volt), de van viszont – előzetes regisztráció után ingyenes – wif-fi a Starbucks-okban, ahová szintén nem járok. De ha muszáj, akkor van. Pipa.

És ekkor jött a neheze. Az előző alkalommal Ueno-ban vettem át a bérletet. Szép, nagy, szellős állomás. Most Shinjukuban (ami szép, nagy és rettentő zegzugos és össze-vissza), de fél óra tévelygés után már kezdtem azon gondolkodni, hogy én inkább elmegyek megint Uenoig. Vasárnap dél körül, gyönyörű napos idő, a fél város az utcákon. Annyian hömpölyögtek ott, hogy már-már kezdtem azt érezni, hogy lassan sok lesz ez a japáni emberekből. Aztán találtam végre egy információs pultot, ahol megmondták, hogy pontosan hová kell mennem (majdnem jól emlékeztem amúgy). Tanulság, hogy ha egy állomásnak kb. negyven kijárata van, akkor jobb felírni, hogy melyiket is keresem. De a lényeg, hogy ez is megvan.

Hazafelé láttam meg, hogy lassan nyílnak a ház előtti fák virágai.

DSCN3045_s

Bár lehet hogy most már ideje lenne már lekattanni erről a fás-virágos témáról. Bár az igazi cseresznyefa-virágzás még nem is állt be.

Amúgy a másik dolog, hogy ez itt errefelé valami madaras környék, egyrészt a bácsika hogy etette a verebet, másrészt a hídon is vannak madármotívumok (igen, fotó később), és ezt találtam két lépésre az ajtótól:

 

Fémmadarak a korláton

Fémmadarak a korláton

És mára ennyi, maradok itthon. A vacsora beszerzése még hátra van, a tegnapi steak meghozta a kedvemet a számomra hagyományosabb konyhához, de lehet hogy curry lesz belőle 😀

Láb, jegyzet
1. Szóval az van, hogy a saját ingyenwifiből nincs túl sok, és túl sok felé. Inkább az egyes üzletek, kávézók hotspotjaiból van sok, meg a fizetősekből, de erről majd később

You may also like...