Tehát a tapasztalatok

Pár apróság, ami nem fért máshová.

Stargate

Stargate

A Tokyo Metro már működtet tesztüzemben csillagközi járatokat, egyelőre még csak a galaxison belül. Ezekkel tervezik megoldani a hatalmas embertömeg utaztatásával járó problémákat.

Kézből makrófotó, aha

Kézből makrófotó, aha

Már egy ideje morogtam, hogy túl erős a fénye a csilláromnak. Tulajdonképpen nappal még nem is olyan vészes, mert tűz annyira a nap, hogy elmegy, de este egy mininap fényével világít. Véletlenül jöttem rá, hogy a fénye fokozatosan állítható, a vakító, nem annyira vakító és derengő között. A derengő fény egész jó lenne estére is, ha a kapcsoló nem az ágytól távol lenne. De ott van.

Azt bizonyára sokan tudják, hogy Japánban baloldali közlekedés van. Ebből számos probléma adódik, az egyik az az, hogy folyamatosan felmered a tarkómon a szőr, mert tudom ugyan, hogy mindent jól csinálnak (már úgy többnyire), de belül érzem, hogy nagyon-nagyon nincs rendjén valami.

Talán kevésbé ismert, de ez a fordítottság máshol is jelentkezik. Pl. az ajtót úgy kell kulccsal bezárni, mintha kinyitná az ember. Ez kis mantrázással megoldható. Sajnos a kilincs is ilyen, épp másképp nyílik mint ahogy az én várnám. Szerencsére a szobaajtón lévő kilincs be van tanítva, mindkét irányba működik.

De a bejárati ajtó nem. Így mikor futva lecsattogtam, hogy a mosógépből áttegyem a ruhákat a szárítóba, és a komiszul fújó szélben egy szál köntösben kocogtam át az udvaron (ami kb. 1,5 méter, szóval nem egy hosszútávfutás), mert a mosó- és  a szárítógépek a házon kívül vannak, akkor bizony visszafele fennakadtam az ajtón, ugyanis nem nyílt ki.

Door knob

Door knob

Az első gondolatom az volt persze, hogy “Baszki, ez bezáródott!”, hisz az ajtó nem nyílt, és mindenhová ki van írva, hogy zárjátok azt a nyomorult ajtót. Természetesen senki se zárja. Gondoltam hogy most van a kivétel, és a szél becsapta az ajtót, én meg ki vagyok zárva.

Hogy érthetőbb legyen, itt az amerikai stílusú kilincsek vannak, belül néha egy kis tekerővel, amit csak el kell tekerni, hogy becsukáskor be is záródjék az ajtó. Majd csinálok saját képet is, addig is itt egy lopott.

Szóval ott topogtam, és nézegettem a nyomorult ajtót, hogy bakker, épp most nem hoztam magammal a kulcsot, mert épp csak leszaladtam. Elég jól látszott az is, hogy tényleg, csak egy bankkártya kéne, és ki is lehetne nyitni, de természetesen az se volt nálam. Álldogáltam ott egy darabig, hátha valaki beenged, de persze épp senki se jött. Száz szónak is egy a vége, addig tekergettem azt a nyomorult kilincset, mire rájöttem, hogy a másik irányba nyílik – természetesen – csak a sokéves megszokás miatt hittem hogy ki vagyok zárva.

Még szerencse, hogy nem jött valaki, akinek el kellett volna magyaráznom, hogy miért is állok a hideg szélben kint és miért nem lépek be a nyitott ajtón, ehe.

Fontos felfedezés, hogy az Olympic nevű üzletlánc tart egyrészt magyar mézet, másrészt vaníliás sajtot, illetve kétliteres Coke Zero-t is. Ezek egyikét se találtam máshol, igaz, a mézet nem is kerestem 😀

Coke Zero

Coke Zero

You may also like...

2 Responses

  1. Végre egy jó Coke reklám! Hiteles. Semmi fotosopp vagy CGI.

  2. Mit művelt veled az a Cola? Tiszta Charlize Theron! Várj, veszek fel szemüveget… Nem, mégsem az.