Villamosozás

A napot úgy terveztem, hogy elsétálok reggelizni, onnét közel van Ueno, ott találok valami fedett pályás szórakozást, mert az időjárás jelentés komisz időt jósolt. Hát, ez annyiból volt igaz, hogy árnyékban, és ahol a szél is fújt, ott valóban hideg volt, de egyébként döglesztő meleg. Ez magyarázza a praktikus divatot, a széldzsekit errefelé.

Az egyik mellékküldetés volt mára, hogy kipróbálom, hogy a fényképezőgép mennyire jó gps trackernek. Hát, valamennyire jó, nem tudom összehasonlítani egy “rendes” trackerrel, mert azt most nem hoztam (mert amúgy minek), viszont annyiból jó, hogy ha be van kapcsolva a tracker, akkor fotózáskor nem kell várni, hogy körbenézzen, hogy hol is vagyok1. Az eredmény viszont elég sok javítgatást igényelt. De legalább tudom, hogy a mai séta kb 12-13 km-re sikerült (a track bő 10 km-es, de tuti van még 2-3 amit nem látott), érzem is a lábamat rendesen. Hazafelé azért már metróval jöttem, nem akartam még jobban tönkretenni magamat.

Breakfeast

Breakfeast

A reggeli a szokásos helyen, a szokásos kaja. Annyi merészséget vittem a dologba, hogy most másik bigyókát választottam a leves mellé. Nos, ez nem volt annyira jó ötlet, mert ami ott, baloldalon van, az egyszerű zöldségfasírt, de abból is az ízetlen fajta. A savanykás szósz jótékonyan ad neki valami bátorítóbb ízt.

Ha már úgyis bementem addig, gondoltam beszerzem az ingyenwifi kódját, de az iroda még zárva volt. Ami érthető is, hisz szombat reggel nyolc volt. Én mondjuk ahhoz vagyok szokva, hogy miért én felébredek, már minden kinyit, de itt még mindig igen össze-vissza alszom és kelek. Így ez a remek móka is holnapra marad.

Viszont olvastam, hogy Tokióban ha nem is egyetlen, de azért marha kevés villamosvonal (kettő?) van. De az egyetlen igazán villamosszerű a Toden Arakawa vonal, és csak 160 yen egy vonaljegy rá. Plusz kb. Ueno irányába megy, és akkor még az volt a tervem, hogy Ueno fele megyek, és mivel rossz idő lesz, valami fedett helyen múlatom majd az időt.

Shinjuku - Waseda

Shinjuku – Waseda

DSCN1430

Shinjuku – Waseda

Szóval elindultam Waseda felé. Ami feltűnt, az az, hogy errefelé egész más a város, az utcák jellege (még ha a szükségtelen HDR-t le is vonom). Egész csöndes, vidékies a hangulat. A forgalom is igen lanyha volt, de ez akár a szombat délelőttől is lehetett.

Bandukolás közben újabb szentélybe botlottam, legalább volt hely kicsit üldögélni egyet.

Kellemes látvány volt, hogy sehol egy turista.

Praying frog

Praying frog

Állati sok tévelygés után – szerencsére két Waseda állomás is van,  a navigáció természetesen pont ahhoz vitt először amelyikhez nem kellett volna – végre elértem a villamos végállomására. Útközben azért találtam pár – számomra – fura dolgot, mint pl. ezt az imádkozó békát, vagy egy elég meghökkentő épletet.


Node itt az állomás, tadaa:
Toden Arakawa, Waseda

Toden Arakawa, Waseda

Ennyit még sose mászkáltam villamosért.

Az egyik következő úti cél a Tokyo Skytree:

Mivel nagyon szép idő volt, inkább Asakusa felé vettem az irányt, hogy megnézzem a régi szállást és  a környékét, de a rettentően sok turista miatt hamar menekülőre fogtam. Gondoltam a régi helyen eszek egy kacudont, de rá kellett döbbennem, hogy  amit a kedvenc helyemnek véltem, az nem is az, hanem ami mellette van, az az. Na mindegy, majd megyek megint arra.

Láb, jegyzet
1. Legalábbis ezt reméltem, de a fotókat visszanézve azt látom, hogy ez azért igen optimista – vagy naiv – remény volt, így a résház egy másik napra marad.

You may also like...