Lakás-reptér-reptér-lakás

Kissé visszás módon nem a Budapest-Tokyo kb. 9000 km-es távolságának a leküzdése a macerás, hanem eljutni a reptérre, illetve onnét meg a szállásra. A magyarországi oldalról (23 km út) három lehetőség van: BKV, taxi vagy reptéri busz.

Walk to BUD

A BKV-ra nem szívesen támaszkodnék, bár annyira nem megbízhatatlan, de a google optimistán 55 percre becsüli az utazási időt, de nekem kicsit zavaró a vége felé sejthető “és sétáljon a célhoz” itiner, ami jól láthatóan arra biztat, hogy a, ugorjak nagyot és hopp, ott is vagyok a bejáratnál, b, röppenjek át a kifutók felett. Nos, ezt a mutatványt kihagynám, mivel azért lesz nálam valamennyi csomag. Gyanítom – remélem – hogy a BKV azért nem a puszta szélén dobja le az utasokat, hanem valamennyire beviszi őket a terminálhoz, de ezt nem most vágyom kitapasztalni. Pedig megúsznám három jegy árából.

Hoppá, nos a probléma ott van, hogy a google nem szerencsésen tudja a reptér címét. Ha a terminál előtt kattintok hogy “directions to here”, akkor már egész értelmes útvonaltervet ad.

Egy fokkal kényelmesebb a reptéri minibusz, ami kb. háromezer forint lenne. És persze van a taxi, ami hét- és tízezer forint közötti áron tud kivinni, a forgalomtól függően (a Taxi Plus számolókája szerint). Erre még alszom egyet.

Naritáról bejutni a városba szintén van pár lehetőség1. Az első és elvetendő az a taxi, riasztóan drága. Ha lehet hinni a becsléseknek, akkor kb. 24,000 yen – mintegy 50,000 forint – lenne (Narita Airport – Shinjuku), leginkább a távolságok miatt.

takuhaibinA már egyszer bevált módszer az lenne, hogy feladom a csomagomat a reptéren (a macskás emberekkel, lásd. takuhaibin), és beutazom vonattal – metróval. Ennek annyi a nyomora, hogy ha valami miatt gond lenne a szállással, akkor csak pisloghatok, hogy most mi legyen, illetve várnom kell egy napot, mire a cuccom megjön. Viszont kétségtelen előnye, hogy rettentő kényelmesen lehet utazni.

Van viszont egy szerencsés megoldás, amivel legalább valamennyire lehet könnyíteni a dolgokon, és ez pedig az ottani reptéri busz. 3000 yenért visz be a városba, ami ugyan soknak tűnhet, hisz kétszer annyi mint az itthoni reptéri busz, de szemben az itteni 23 km-rel, az 75 km-es út. Viszont nem visz házhoz, hanem ledobnak a pár megálló közül ott, ahol nekem jó. Elvileg a busz valahol itt tesz le, és innét kemény 750 méterre van az iroda, amit meg kell találnom.

A mókás az az, hogy a metró-vonat kombó is itt tesz le (sőt, a D5-ös kijárattól csak 150 métert kellene gyalogolni), viszont mi tagadás, a kb. ötszavas japán szókincsem kissé nehezíti a tájékozódást, így talán jobb lenne nem kockáztatni (bár eddig még mindig oda találtam ahová kellett). Szóval még erre is alszom egyet, mert amúgy nem nagy puki a dolog, az ember vidáman elcsattog Ueno-ig, ott átkepeszt a Yamanote vonalra, és huss, meg sem áll Shinjukuig. És mivel reggel 9 felé érek ki a reptérről, így bőven lesz időm odavonszolnom magamat.

Természetesen itt is játszik az, hogy utazhatok egyszerűbben, mert a Narita Express (NEX) amúgy Narita és Shinjuku között is közlekedik, igaz, majd háromszoros áron. Bár ha jól látom, ott is van valami kedvezmény: “The N’EX TOKYO Direct Ticket (One-way) is a great way to save on Ordinary Car reserved seating on the Narita Express when traveling from Narita Airport Terminal 1 or 2 to major stations in the Tokyo metropolitan area.” Aludni kell még erre.

Ja és persze ekkor még csak ott tartok hogy átvettem a szállás kulcsait, Shinjukuból még el kell majd jutnom a kuckómhoz is. Ami még mindig rejtély, hogy hol lesz 😀

Láb, jegyzet
1. A blogírás nagy előnye, hogy ilyenkor kénytelen vagyok komolyabban megnézni a lehetőségeket, utánaolvasni a dolgoknak és megnézni a helyszíneket. Igaz viszont hogy ezeket az információkat azonnal elfelejtem, illetve amit kinyomtatva magammal viszek, az tuti a másik táskában vagy itthon marad.

You may also like...